Hozzászólások ehhez: Egész életedben fordítva gondolkoztál a fogyásról

Szerző: Ildikó

Ildikó — Thu, 26 Nov 2020 13:14:01 +0000

Válaszként erre: Reni

Kedves Reni,
nálam is fennáll az IR esete. Naponta 5-6 x ettem-eszem, így soha nem mardosott-mardos az éhség, nagyon kényelmes volt(van) az egész. Arra viszont ügyeltem-ügyelek, hogy napi 1200 Kcal-nál többet ne egyek. Nem eszem süteményeket (csak nagyon néha diabetikusakat), kakaóscsigákat és társait, fehér lisztből készült termékeket. Durumtésztát, basmati rizst, krumplit igen, de kb tenyérnyit/evés. Nem iszom gyümölcsleveket, cukrozott üdítőket. Cukrot nem teszek semmibe. Minden általában „normál” adagnak mondott ételt felezek, étteremben is, mert ott elcsomagoltatom a felét, és esetleg később, vacsorára megeszem.
Eddig nem sportoltam, csak kirándulások, séták voltak. talán most már muszáj lesz valami, mert alig dugom ki az orrom ebben a hidegben, nem mozgok eleget, és meg is állt a fogyásom. De tény, ami tény: 30 kilót fogytam másfél év alatt. Szóval hajrá! A cukorértékeim is rendeződtek, olyanok, mint egy egészségesé. Azt azonban fontos tudni, hogy az IR-ből nem lehet meggyógyulni, egy életen át kell ezt a táplálkozást folytatni, csak természetesen emelt kalóriaadaggal/nap, ügyelve arra, hogy se fogyás, se hízás ne legyen, ha már a kívánatos, orvosilag is helyes súlyra beállt a szervezet. Sok sikert kívánok!

Szerző: Álmos

Álmos — Thu, 26 Nov 2020 13:01:53 +0000

Válaszként erre: Ildikó Örülök, hogy tudtál azonosulni a leírtakkal, és te is megerősítetted a saját tapasztalatoddal, Ildikó! :)

Szerző: Ildikó

Ildikó — Thu, 26 Nov 2020 12:59:43 +0000

Nagy örömmel olvastam ezt az írást, mert a szerzője nagyon hasonlóan gondolkodik, mint én. Mindig hangoztattam-hangoztatom, hogy a fogyás a lusta embereknek való 🙂 , mert teljesen passzív folyamat, mivel éppen a nem-csináláson alapul. Nem (!) eszem annyit.
Így fogytam másfél év alatt 30 kilót, mintegy mellékesen a mértékletes és minőségi táplálkozás melléktermékeként.
Amivel még meg szoktam nyugtatni az embereket, hogy: nyugi van, a szervezet egy pillanatra sem marad evés nélkül, mert a működéséhez kell az energia. Ezt vagy kívülről kapja meg (ételként) vagy belülről. Ez utóbbi során önmagát kezdi megenni, ezt szoktuk hagyományosan fogyásnak mondani. De folyamatosan eszünk, akkor is,a mikor azt hisszük, hogy nem…szóval nyugi van…

Szerző: Álmos

Álmos — Mon, 17 Feb 2020 20:34:34 +0000

Válaszként erre: Reni Szia! Örülök, hogy motiválnak a cikkek! A kérdéseddel kapcsolatban: ahol másnak az egészségéről van szó, ott muszáj vagyok óvatosabb lenni azzal, hogy mit ajánlok, hiszen felelősséget nem vállalhatok érte. Azt viszont elárulom neked, hogy számos kutatás szerint a böjtölés bármely formája (így az IF is) kifejezetten segíthet az inzulinérzékenység helyreállításában! A Facebook csoportunkban is sok pozitív beszámolót olvasni, sok IR-esnek éppen a böjtölés segített. Ha még nem vagy tag, és kíváncsi vagy mások tapasztalataira, csatlakozz bátran! :) Szurkolok!

Szerző: Reni

Reni — Mon, 17 Feb 2020 20:15:57 +0000

Szia!
Nekem az lenne a kérdésem, hogy ha valakinek Inzulinrezisztenciát diagnosztizáltak, vagy bármit, ami miatt ugye elterjedt ez, hogy napi 5 vagy több evés (de pl kaloriat figyelve) arrol mi a véleményed? Mármint, hogy akkor is lehet csinálni az IF-et? Vagy csak a kalória deficitre figyeljünk az 5 kaja mellett?
Sokkal szimpatikusabb az írásaid alapján ez a szemlélet, nem pedig a folyton kényszeres néha idegőrlő, „most ennyit egyél, most annyit” , sőt, „ha nem megy az 50g Ch akkoris told le a torkodon….”
Sok motivációt kaptam most tőled, de mivel nekem kóros glükóztoleranciát(igt) állapítottak meg igy nem igazán tudom mi a helyes. De azt tudom, hogy már úgy tulbonyolitottam az egészet, hogy sokszor azért adom fel.

Köszi

Szerző: Álmos

Álmos — Mon, 10 Jun 2019 20:59:13 +0000

Válaszként erre: DelyViki Örülök, hogy ráéreztél a lényegre, Viki, az pedig külön szuper, hogy ahhoz is van kedved/energiád, hogy másokkal megoszd a tapasztalataidat! Aki nyitott rá, azon úgyis látni fogod, hogy érdemes mesélned neki – aki meg nem, nos hát... ő rajta is látni fogod. :) Hajrá!

Szerző: DelyViki

DelyViki — Mon, 10 Jun 2019 20:10:46 +0000

Egy újabb szuper cikk 🙂
Az összes bejegyzés annyira fellelkesít, hogy mint az ilyenolyan hitek terjesztői, mindenkit próbálok én is megtéríteni 🙂 Úgy szeretném ezt a tudást, ezt az élményt átadni. Aztán jönnek a régről berögzött reakciók, én meg csak mosolygok. . Jó, persze egyél 5x egy nap, igen nyilván Isten ellen való kihagyni a reggelit, tudom, egyből izomból fogysz, ha „koplalsz”… Stb. De azért légyszi olvasd el ezt a pár cikket, és utána beszéljünk erről, ne kelljen nekem elmagyarázni.. Aztán hadd mondjam el hogy az elmúlt 4(!) hétben nálam hogy működött ez az IF. (ennyire új vagyok)

„Tegnap du 4 óta nem ettem, de ma délben ebédelek..”.. Erre jön a Nem halsz éhen???!
De, már éhes vagyok, de nem fáj, és az elmúlt hetek tapasztalatai alapján úgy néz ki, nem halok bele. És mellesleg minden ruhám rám jön, és helyreállt az évek óta nyögvenyelős emésztésem, szóval asszem így maradok 🙂
Csak olvasd el ezeket, tényleg.

Szerző: SzFErika

SzFErika — Sun, 09 Jun 2019 11:43:18 +0000

Annyira vártam már ezt a cikket! Köszönöm!!!
Rájöttem, miért szeretem a dietcrafting-ot. Mert alapvetően kreatív ember vagyok, munkában, sportban, alkotásban. Képtelen vagyok teljesen mások által létrehozott, kötött szabályrendszer szerint élni, illetve alkotni, mindig saját ízlésemre formálom a dolgokat. Ezért szenvedtem világ életemben az étkezéssel. Kivéve, mióta megismertem a dietcrafting szemléletet. Az időt csoportosítgatom, de ha ugyanannyit eszem, nem fogyok, ha többet, hízom.
Most pár kiló pluszban vagyok, persze, mert a lelki rotty miatt többet ettem, fetrengtem, nem edzettem. Mikor elkezdtem jobban lenni, kevesebbet ettem, elkezdtem edzeni. ( Hadd meséljem el: Mindjárt az új munkahelyen kezdek! ) A testem is jól akar lenni a lelkemmel együtt. Megint bebizonyosodik: kevesebbet kell enni, és akkor fogyunk.
Kitűnő példa a Férjem. Én vagyok s konyhatündér, Ő pedig “be van oltva”a reformételek ellen. 🙂 Azt mondja, semmi fakszni, kevesebbet kell enni, és fogyunk. Húsz éve nézem ánilva, hogy a 12 órás munkába vitt 5 szendvicsből hazahoz kettőt vagy hármat, ilyenkor nincs ideje enni, csak délután 3kor. Tulajdonképpen kényszer-időszakos böjtöl. Miközben aktív. És a csokiját bezzeg megeszi! 😀Pár ilyen munkanap és FOGY. Ha még lenyomja a napi 20 fekvőtámaszát, a kockák is előbújnak a hasán.
Szóval, mióta ismerem a dietcraftingot, nem gondolom azt, hogy a Férjem űrlény. Vagy, akkor én is az vagyok 😀