Hozzászólások ehhez: Kell Enni Edzés Előtt? Az Igazság.

Szerző: Álmos

Álmos — Wed, 08 Jul 2020 19:47:12 +0000

Válaszként erre: Jani Örülök, hogy te is igazolod a módszer működőképességét, Jani! Köszi!

Szerző: Jani

Jani — Wed, 08 Jul 2020 19:38:05 +0000

Szuper cikk lett Köszönjük. Én is ha lehet éhgyomorra edzek, és utána majd eszem . 3 edzés kellett az átálláshoz, vagyis a harmadiknál jött meg az erő. Ez pár éve volt. Jó módszer, mindenkinek hajrá !

Szerző: Álmos

Álmos — Fri, 01 May 2020 18:14:06 +0000

Válaszként erre: Torok Ákos Köszönöm Ákos, nagyon örülök, hogy tetszett!

Szerző: Torok Ákos

Torok Ákos — Fri, 01 May 2020 08:55:05 +0000

Minden szó igaz, pontosan úgy van ahogy mondod! Ez az egyik legigazabb cikk amit életemben olvastam a bilogiárol és a sportról!!!! Szép igaz munka!!! Bravó!

Szerző: rakosimarti

rakosimarti — Mon, 18 Sep 2017 12:20:00 +0000

Válaszként erre: Álmos Nem azért írtam, mert úgy gondoltam, hogy ezt "kifelejtetted", hanem egész egyszerűen egy bejegyzésen belül nem térhetsz ki minden speciális esetre! Tök jogos, hogy az egészséges embereket veszed alapul és elsősorban nekik címezve írsz. A kiegészítéseimet csupán azért teszem, mert én a "beteg" oldalról jövök és más megtapasztalásaim vannak. Az lenne az ideális, ha a többség nem is lenne érintve abban, amit írtam, csak sajnos azt látom, hogy egyre több ember van szarul és mondjuk az időszakos böjtölés és egy alacsonyabb CH bevitel akár még segíthetne is az egészség felé vezető úton nekik.

Szerző: Álmos

Álmos — Mon, 18 Sep 2017 12:11:09 +0000

Válaszként erre: rakosimarti

Teljesen igaz! Őszintén szólva, amikor elkezdtem írni ezt a cikket, elsősorban az időszakos böjtölők (IF-esek) kérdéseire szerettem volna válaszolni – náluk meg ugye (ideális esetben) alapból nagyon szépen rendben van az inzulinérzékenység. Később jöttem rá, hogy ez mindenkit érdekelhet. Azokat is, akik „hatszor esznek egy nap.” Persze végig a fejemben volt, hogy aki már attól is fizikai fájdalmat érez, ha megcsúszik az ebédje, az vajon hogyan bírja az éhgyomorra edzést… (én magam sajnos már elképzelni se tudom, olyan régen volt).
Valahol szerintem ez a „róka fogta csuka” esete, mert úgy tűnik, az éhgyomros edzés az inzulinérzékenység növelésének egy kiváló eszköze (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20837645). Tehát elvileg segíthetne is az egészségesebbé válásban. A fokozatosság valószínűleg nagyon fontos. És teljesen igazad van: az ember ne csak erre támaszkodjon, hanem próbálja meg alapjaiban újraértékelni, megreformálni az étkezési szokásait. Köszi a kiegészítést! 🙂

Szerző: Álmos

Álmos — Mon, 18 Sep 2017 11:53:17 +0000

Válaszként erre: rakosimarti Szia Márti! A teljes Balatont? Wow, ez önmagában megsüvegelésre méltó, kaja ide vagy oda. :) Az IF Fb csoportban is elképesztő beszámolókat osztanak meg a tagok, ráadásul meglepően sok nőktől származik. Úgy tűnik, sokkal keményebbek vagytok, mint a férfiak egy jelentős része. ;)

Szerző: rakosimarti

rakosimarti — Mon, 18 Sep 2017 11:40:58 +0000

Akkor élek a felszólítással és kommentelek alul!:)
Edzettem már éhgyomorra, sőt, leginkább úgy szoktam. Amikor a Balatont futottuk körbe, öten, akkor sem ettem közben, szinte semmit. Délután kettőkor indultunk és másnap 10-re értünk körbe. A többiek végig nyomták a szénhidrátot a pihenők alatt, és rajtam kívül mindenkinek ment a hasa, vagy hányt reggelre a sok CH-tól. Valószínűleg ők sem frissítettek megfelelően, lehet edzés közben géleket enni/inni gyomorproblémák nélkül, de nekem ez nem is volt szerencsére kérdés. Nem kellett attól félnem, hogy rossz lesz a gyomrom, vagy gyengébb a teljesítményem az emésztés miatt, mivel már hozzászoktam az éhgyomoros edzésekhez. SZóval abszolút meg tudom erősíteni, hogy van élet az edzés előtti étkezésen túl is!:)

Szerző: rakosimarti

rakosimarti — Mon, 18 Sep 2017 11:40:41 +0000

Viszont, tennék egy kis kiegészítést is az írottakhoz. Én azt látom – és ahogy az előző hozzászólásomban írtam, érintve is vagyok/voltam az inzulinrezisztenciában – hogy sokaknak nem csak „fejben dől el”, hogy tudnak-e éhgyomorra edzeni. Döbbenetes méreteket öltött mára a rugalmatlan anyagcseréjű, szénhidrátfüggő fiatalok száma. Mivel ők már egy kvázi prediabéteszes állapotban vannak (még viszonylag azért jó laborral, de már szar közérzettel), nekik MUSZÁJ 3 óránként enniük, mert nagyon rosszul viselik az éhséget. Szó szerint éhezik a testük, mert a magas inzulinszint kitakarítja pillanatok alatt a vérükből a cukrot. Ettől enerváltak és éhesek folyamatosan. És ha ezt újabb adag szénhidráttal próbálják orvosolni, akkor még enerváltabb és még éhesebb lesznek néhány óra múlva. Ők nem tudnak éhgyomorra edzeni, de még tele hassal sem olyan hatékonyan, mint egy egészséges hormonháztartású, rugalmas anyagcseréjű ember. Tudom, mert szédelegtem én is a cukor után éveken keresztül. És a csoda se gondolta volna, hogy inzulinrezisztens vagyok az akkori 48 kilómmal.
Persze, kell egy „átszokási” idő, amíg az ember mondjuk megtanul éhgyomorra edzeni, de ha valakinek 1-2 hét alatt ez nem sikerül, az ne akaratgyengének vagy szarnak tartsa magát, hanem induljon el alternatív lehetőségeket kutatva kibogozni, mi a gond az anyagcseréjével. Mert sokan szerintem megrekednek az önostorozás szintjén, hogy velük van a baj, amiért nem bírnak ki 4-5 órát evés nélkül, holott a hormonháztartásuk nem teszi ezt lehetővé. És azt kéne rendbe tenni!:)