Hozzászólások ehhez: Ma már úgyis mindegy, holnaptól tiszta lappal?

Szerző: Álmos

Álmos — Tue, 02 Jun 2020 07:19:01 +0000

Válaszként erre: Erika Sz F Így is van, köszi a beszámolót, Erika! :) Igen, csalónap egy érdekes dolog, én már az elnevezésénél is fogva is annyira károsnak, önpusztítónak tartom lelki szempontból, hogy egyszer elkezdtem írni róla egy novellát a blogra, csak egyelőre félbehagytam. :D Pedig lehetne sokat beszélni róla. Nem nyilvánvaló, hogy aki "csal", az valami rosszat csinál, amiért el kell szenvednie a büntetését, de legalábbis szégyellnie kell? Hihetetlen, hogy az emberek nem veszik észre, hogy már egy meggondolatlan szóhasználattal is mennyire képesek szabotálni a saját sikerüket, boldogságukat.

Szerző: Erika Sz F

Erika Sz F — Mon, 01 Jun 2020 17:14:48 +0000

Szokás szerint betalált, amit írtál, Álmos…
Mennyi ilyet éltem át életemben! Az újrakezdett diétás naplók, átfirkált oldalakkal, kitépett lapokkal, restart- ámde mit sem érő elhatározásokkal..! Most nem kezdem újra. Most folytatom. Az tény, hogy hízékony vagyok, a fránya pajzsmirigyem… ezt dobta a gép..az is tény, hogy van, amikor elszáll velem a zabálás, mint a győzelmi zászló… de ez egyre ritkább. Például,mióta IF-ezek, már nincs olyan étel vagy ital, amit ellenségnek tekintenék. Nyilván van, ami egészségesebb, de nem vagyok hajlandó egy életen át ostorozni magam, és bűntudattal élni, ha eszem valamit, amit a kemény diétás korszakomban meg nem ettem volna. ( csak csalónapon..de akkor csőstül)
Nincs csalónap. Élet van, életszakaszokkal, ilyen és olyan napokkal. A hepe után jön a hupa. De én már soha nem akarok lelkifurdalást, egy jóízű étkezés után. Tudod,mi a legérdekesebb? Jobban vagyok, és jobban is festek, mint amikor a feleslegesen önmagamban keltett bűntudat nyomorgatott.
A Férjem szokta mondani, a testnek néha kell a csoki. Igaza van. És nem egy táblányi. Elég egy sornyi, minőségiből 1-2 kocka. Mert nem minden mindegy, soha, semmiben sem. 🙂

Szerző: Álmos

Álmos — Mon, 01 Jun 2020 14:28:44 +0000

Válaszként erre: Andi Én köszönöm, Andi! Örülök, hogy rezonált az alapgondolat! A barátod jól mondta. Annyit emelnék itt még ki, amit a cikkben is írok: nem csupán arról van szó, hogy hibázni emberi dolog, hanem arról, hogy a hibázás által tanulhatsz valami olyat, ami önmagában véve értékes. Több mindent fogsz tudni a világról és magadról; biztosabb lábbal fogsz állni az életben. Röviden és tömören: hibázni jó – feltéve, ha ahogy te is írtad, jól állunk hozzá! :) Örülök, hogy te is át tudtad ezt ültetni a diétázás gyakorlatába!

Szerző: Andi

Andi — Mon, 01 Jun 2020 12:43:27 +0000

Szia! Ez nagyon jó volt, köszi! Bár nem vagyok egy már tök mindegy, ezt elszúrtam típus, de nekem az alap gondolatod volt életem egyik legfontodabb tanítása anno. Sok sok éve mondta egy általam nagyon tisztelt, idősebb barát: Nem az a lényeg, hogy hibázol e. Mindenki követ el hibákat. A lényeg, ami sorsdöntő, az az, hogy a hiba után mit csinálsz. Belesüllyedsz, mert neked már úgyis mindegy minden,már semmi sem segít. Vagy felállsz, ha kell bocsánatot kérsz, ha kell, megbocsátasz,magadnak is, és tanulsz a hibákból.
Én 1 éve változtattam az étkezésemen komolyabban. Ma már tudok mértéket tartani, ha nagyon ritkán „csalok”. Nincs bűntudatom, mert tényleg csak 1 falatot engedek. Ennyi kielégíti a régi ízek iránti vágyam. De pl a kedvenc kávés csokim, csak 1 kockányi, mégis rosszul vagyok ma már tőle. Mikor megkívánja az agyam, emlékeztetem magam az érzésre, mikor majdnem hánytam tőle. Ennyi elég, hogy ellenálljak.
Köszönöm szépen az írásaid!