Kedves Bea! Egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy idénre tervezem! Sajnos lassabban haladok vele a tervezettnél, de sokat jelent a támogatásotok!

Kedves Erika! 😊 Nagyon örülök, hogy írtál! Természetesen, úgy van, ahogy írod: a mérlegelés egy eszköz, mint ahogyan az autóban a kilométeróra is egy eszköz. Nincs szükség rá az autó működéséhez, de néha azért hasznos, ha ott van, ás ránézhetünk. Én magam is éveket éltem le anélkül, hogy akár egyszer is a mérlegre álltam volna. Diétázni, fogyni is lehet mérlegelés nélkül, hiszen azért csak félig komolyan írtam azt a cikkben, hogy a tükör nem jó feedback. 😄 Viszont tudom, hogy sokakat (köztük engem is) motiválni tud, amikor célirányosan elhatározzák, hogy jó, most le fogok adni X kilót. Ilyenkor pedig fontos, hogy jól használjuk a mérleget, ez volt az írás apropója, ebben szerettem volna segíteni. Köszönöm mindenesetre, hogy ezt jelezted, ki is egészítem pár sorral a cikket, ami ezt egyértelműbbé teszi.
Az „ideálisnak vélt 60 kg-ra” vonatkozó észrevételeden sokat gondolkoztam, most se pontosan tudom, mi lehetett félreérthető abban, amit írtam. Hiszen ezt épp azért írtam bele a cikkbe, hogy éreztessem, mekkora baromság, ezeknek az ad hoc számoknak önmagukban mennyire nincs értelme. 😊 Ez még csak nem is valami általános vélekedés, amit valahol hallottam, csak ismertem olyan nőket (vagy inkább lányokat), akik valamilyen oknál fogva ezt a számot hajszolták, akár teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy az ő testi adottságaikhoz (magasságukhoz, stb.) mi állna jól. (Érdekes adalék, hogy tisztán belém égett, általános iskolás fiúként mekkora tragédiának tartottam azt a napot, amikor elértem a 40 kg-ot. Nem is az zavart, ahogyan kinéztem – erre már nem is emlékszem –, hanem önmagában a szám. Ez akkor akkora traumát okozott bennem, hogy a készülő könyvemben is meg fogom említeni. 😃) Köszi még egyszer, hogy írtál!

Azon leszek, én köszönöm a motiváló visszajelzést, Barbara! 😊

Örülök, és nagyon köszönöm, Szilvi! 😊 Szép hetet neked is!