Hozzászólások ehhez: Szerelmem a Dobozolás – Románcom az Evéssel I.

Szerző: Az éhségmumus - dietcrafting

Az éhségmumus - dietcrafting — Thu, 12 May 2022 10:37:07 +0000

[…] Konyhai mérleget, műanyag dobozokat vettem. Számoltam, kombináltam. Három órás intervallumokra osztottam a napomat. Élveztem az újdonság és motiváció varázsát. Szerettem dobozolni. […]

Szerző: Álmos

Álmos — Tue, 04 Sep 2018 05:17:04 +0000

Válaszként erre: Erika Szf

Erika, csodálatos (és még számomra is lelkesítő!) olvasnom a beszámolóidat! 🙂 Én a kezdetektől arra helyezem a hangsúlyt az országban, hogy az IF „képesség.” Hogy ne egy csodadiétaként, vagy egy újabb rendszerként tekintsünk rá -hanem egy képességként, ami hozzásegíthet ahhoz, hogy az életünk MINDEN dimenziójában jobb, felszabadultabb, boldogabb emberek lehessünk.

Én is például összeszámolni se tudnám, hogy hány könyvet olvastam el az IF-fel való találkozásom hatására, mennyiben változott a gondolkodásom, milyen utakra léptem rá.

Biztos vagyok benne, hogy rád is ez vár! Miért vagyok ebben biztos? Azért, mert a soraidból érzem, hogy ráébredtél az ERŐDRE. Meg-megbotlasz még (ki nem?), de már érzed, sejted, hogy nem ez számít.

Szurkolok, és akármelyik cikk gondolatokat ébreszt benned, ne tartsd magadban! Én is nagy kíváncsisággal és örömmel olvasom, hogy miket váltanak ki belőletek az írásaim. 🙂

Szerző: Erika Szf

Erika Szf — Mon, 03 Sep 2018 18:20:10 +0000

Kedves Álmos! Nem tudom megállni, hogy ne kommenteljek. 🙂 (ismét)
Átérzem, amit írtál!
A szokásaim rabjaként én nem a doboz, hanem a kalóriaszámláló alkalmazások bűvkörében éltem. Mintegy csodabogárként teljesen tisztában voltam minden étel kalória-, zsír-, protein- és szénhidrát-tartalmával, fejben is kalkuláltam, időnként lecseréltem a kalkulátorokat, de mindhiába… Valójában beleszorultam ebbe a nem megoldás-megoldásba. Nem mertem elhagyni, mert a félelem motivált: mi lesz, ha kiadom a kontrollt a kezemből?! Addig, amíg ördögi körré nem vált…
Eddig attól is rettegtem, hogy lelassul az anyagcserém. Attól is, hogy ha éhes vagyok, bezabálok. (Ami meg is történt időnként, sőt, egyre többször. Bevallom, kontrollálatlanul… 🙁 )
Most, amióta IF-ezek, és mégsem bírtam mondjuk a 16 órát, csak 13-at (mert még csak most tanulom!), akkor onnan kezdem a következő böjti ablakot, és kééész. Ma 16 volt a cél, és 21-nél ettem, úgy jött ki Nincs kényszer!
Ha lesz egy vasárnapi ebéd otthon, a szüleimnél, akkor majd úgy alakítom, hogy az étkezés ne böjti sávra essen.
Ami igazán felszabadít az IF-ben, az a L E H E T Ő S É G. Hogy nem kell egész nap megfékeznem magam, hanem tudom, hogy amikor eszem, élvezettel tehetem, és ne kell „Kelenföldnél kiszállnom”. Bocs ezért a vulgáris hasonlatért, de a folyton mértéktartós evés engem más élvezetekre emlékeztet. 😉
Az, hogy a nap során nem ugrál az inzulinszintem, és nem zavar, hogy nem eszem, mert majd eszem a megfelelő időben, az valami elképesztő! És akkor is eleget ehetek, és nem hajt a sósra édeset, édesre sósat, mert kielégít, hogy élvezhetem az ízeket. Igenis, az evés egy érzéki-erotikus kapcsolat 🙂
Ami nagyon elszomorít, hogy miért adható el kismillió hamis diétás termék, fogyibogyi, hashajtó, éhségcsökkentő, ami illúziót árul, hogy miért nem használjuk a testünk természet adta lehetőségeit…?
Most először, mióta IF-ezek, nem azt érzem, hogy ma legyőztem magam, mert n e m k e l l legyőznöm magam. Nem kell küzdenem. Nem kell szenvednem. Rettentő sok időm marad másra. családra, barátokra, energiám marad türelemre, önfegyelemre az élet más területein, kedvem lesz elmélkedésre, mozgásra. Igazán jó együtt vacsorázni a szeretteimmel. És ha egy kocka étcsokival is megfejeljük vacsit? Miért ne?
Nem tudom, mit fog hozni az IF, mert az elején vagyok.Lehet, hogy nem fogyok, lehet, hogy igen. De ha csak annyit hoz, hogy az évek óta vonszolt rabláncaimat levethetem, már megérte.