Egész napos éheztetés, erőltetett menet egy idegen városban, ahol nem lehet túrót kapni? Köszi, inkább kihagyom!

2019 nyarán mégis úgy jártam be – persze több kisebb részletben, két hét alatt – üres hassal Manhattant , hogy a metróra (vagy ahogyan ott hívják, a Subway-re) csak végszükség esetén szálltam fel. És nem csak hogy nem esett nehezemre, még élveztem is.

Átlagosan 20-30 kilométert gyalogoltam naponta, és a mozgással 2000-2500 kcal-t égettem el. Ételhez mindig csak a nap végén, otthon jutottam. (Ugye nem gondoltátok, hogy két héten át nem ettem semmit? Elismerem, kicsit hatásvadász volt a felvezetés. Hogy egy jól ismert reklámszlogent idézzek: hülye azért nem vagyok!)

Mindezt nem valamiféle fogadalomból, „cselendzsből” csináltam, vagy azért, mert ne lett volna pénzem tömegközlekedésre. Természetes volt, hogy ha már úgyse sietünk sehova, nincsenek időponthoz kötött programjaink a nap folyamán, akkor ahova csak lehet, két lábon megyünk.

Legfeljebb ha elfáradunk, megállunk egy kávéra, vagy leülünk egy parkban hallgatni a jazz-zenészeket – de miért „utaztatnánk” magunkat bárhova is, hacsak nincs nyomós okunk arra, hogy valahova gyorsan odaérjünk?

Estefelé például, amikor már lement a nap a Central Park hatalmas fái mögött, lehűlt a levegő és komolyan megéheztünk, úgy voltunk vele, üsse kő, jöjjön, aminek jönnie kell. Stand clear of the closing doors, please!

Van valami bizsergetően természetes, elemi abban, amikor egy egész napos jövés-menés után a lábadban már lüktet a tompa fájdalom, a gyomrod is megkordult, és érzed, hogy na, most már jólesne megpihenni és táplálkozni – akárcsak munka, vadászat után a természetben élő embernek.

Egészen más ez az állapot, mint amikor egy irodában ülve ebéd után két és fél órával már újból a falat kapartam az „éhségtől.” Ez a fáradtság őszinte, megérdemelt fáradtság, az éhség pedig felvillanyozó, egészséges, valódi.

Amikor ilyenkor leülök és eszem, érzem, hogy minden úgy működik, ahogyan kell: az izmaim regenerálódnak a terhelést követően, az étellel bevitt tápanyagok pedig az inzulinra „érzékenyített” sejtjeimet táplálják. Olajozottan működik a gépezet.

Hála és elégedettség.

Hála azért, hogy egészséges vagyok, és egyáltalán felkelhetek az ágyból, kiléphetek az ajtón. Hála azért, hogy nem vagyok csontsovány, szerencsés korba és országba születtem, van rajtam néhány kiló extra „zsírpuffer”, ami akkumulátorként működik a hosszú gyaloglások és egyéb testi munkák során.

Hogyan jutottam el odáig, hogy erre képes vagyok, sőt, az életem természetes részévé vált?

Számomra, akit még az 500 méterre és 5 perc gyalogtávolságra lévő általános iskolába is mindig autóval vittek (és onnan azzal hoztak) szüleim, ez régebben elképzelhetetlen lett volna. Az meg aztán főleg, hogy mindeközben ne egyek semmit – az éhség ugyanis örök mumusom volt kisgyerekkoromtól fogva.

Később, felnőttként is semmibe vettem, lefitymáltam a gyaloglást, alapvetően egy unalmas, haszontalan dolognak tartottam.

Úgy gondoltam, hogy az, hogy ide-oda lépegetek, nincs különösebb kihatással a testem energiafelhasználására. Vagyis ha a testem működtetése alapjáraton 100 aranytallérba kerül, akkor ha még gyalogolgatok is ehhez, a kiadás megnő mondjuk 102 aranytallérra. Nem egy nagy befektetés, nem igaz?

Sőt, fiatalabb koromban szerintem egyáltalán nem tudatosult bennem az, hogy ha csak hármat lépek, már az is „pénzbe” kerül. Azt gondoltam, hogy a gyaloglás, séta benne van a csomagban. Nincs semmi jelentősége a testkompozíciónk szempontjából.

Ha fogyni szeretnék, akkor kevesebbet kell ennem, és/vagy keményen edzenem kell, legalább egy órán át. Az, ha leviszem a szemetet, takarítok, bevásárolok, szaladgálok a városban vagy lemegyek a strandra, semmit nem jelentett számomra.

Ha olyan élethelyzetbe keveredtem, amikor muszáj volt gyalogolnom, akkor megtettem, de nem túl szívesen, és nem is túl sokat. Gyors előretekerés, és ma már a súlyzós edzés mellett ez a kedvenc mozgásformám.

Hová tűnt a régi énem, aki néhány óra „éhezés” után már nyüszített? Aki gyaloglásra sose vetemedett volna, mert haszontalannak, öregemberesnek gondolta? Aki izzadságban úszva, levegő után kapkodva caplatott a háztömb körül a kánikulában, mint egy birodalmi lépegető a Star Wars-ból, arra gondolva, hogy sose fog lefogyni?

Talán túlzásnak hangzik, de őszintén mondom nektek: azt az embert, aki ma vagyok, nagyon sok szempontból az időszakos böjtölésnek köszönhetem. Az időszakos böjtölés mutatta meg számomra, hogy a határaim nagy részét én alkottam saját magamnak.

Az időszakos böjtölés megtanított arra, hogy nem kell kérdés nélkül elfogadnunk és elhinnünk azt, amit a többség csinál vagy gondol. Nem azért, mert mi feljebb állnánk, mint a többség, hanem mindössze azért, mert tudunk valamit, amit ők még nem.

Tudjuk, hogy a horizonton nem ér véget a Föld. Csak úgy tűnik, mert onnan, ahol éppen állunk, nem látunk tovább.

De mi már tudjuk, hogy nem hihetünk a szemünknek. Mi már tudjuk, hogy ha elmegyünk a látóhatárig, újabb és újabb horizontok tárulnak fel előttünk.

De ahhoz, hogy ezt tudjuk, egyszer ki kellett tennünk a lábunkat az ajtón, és el kellett gyalogolnunk a világunk határáig. Akkor végre megértettük, hogy a valóság nem ér véget a kertünk lábánál, és feltettük magunknak életünk legfontosabb kérdését: hogyan tovább?

Ebben rejlik az időszakos böjtölés igazi ereje.

A ti életetekben mi változott, mióta elsajátítottátok a nem evés képességét?

* * *

Ha nem szeretnétek lemaradni az újdonságokról kattintsatok ide, és iratkozzatok fel az ingyenes dietcrafting hírlevélre!

Ha segítenek titeket az írásaim, hálásan megköszönöm, ha a Patreon oldalamon egy kávéra való, jelképes havi összeggel támogattok abban, hogy a jövőben még több hasznos és inspiráló tartalmat készíthessek nektek!

The post Így jártam be testzsírból Manhattant appeared first on dietcrafting.

Tartalomjegyzék (kattintható):

• Tévhit #1: Az időszakos böjt a reggeli kihagyását jelenti
• Tévhit #2: A böjtölés önsanyargatás
• Tévhit #3: Böjtöléssel nem lehet tartósan lefogyni
• Tévhit #4: Az időszakos böjtölés belassítja az anyagcserét
• Tévhit #5: A böjtölés evészavart okoz
• Tévhit #6: Időszakos böjt mellett nem lehet izmot építeni
• Tévhit #7: Cukorbetegek és IR-esek nem böjtölhetnek
• Tévhit #8: A „piszkos böjtnek” semmi értelme
• Tévhit #9: Időszakos böjt mellett bármennyit ehetsz
• Tévhit #10: A böjtölés jobban fogyaszt, mint más diétás módszerek
• Tévhit #11: A böjtölés mindenből kigyógyít
• Tévhit #12: Az időszakos böjt mindenkinek ajánlott

Tévhit #1: Az időszakos böjt a reggeli kihagyását jelenti

Ezért a félreértésért részben én vagyok a ludas. Amikor 2017-ben először írtam a blogomon az IF-ről, annak legnépszerűbb verziójára, az időben korlátozott étkezésre (time-restricted feeding), és azon belül is a reggeli kihagyására helyeztem a hangsúlyt. Ennek egyszerű oka volt: én így böjtöltem, nekem ez vált be, ez változtatta meg az életemet.

Az időben korlátozott étkezés lényege, hogy a teljes napi betevődet egy viszonylag rövid (legfeljebb 8-10 órás) időablakban fogyasztod el, a fennmaradó időben pedig nem eszel semmit. Hogy reggelizel-e vagy sem, teljesen rád van bízva. Ezen kívül léteznek még más böjtölési metódusok is, úgy mint az 5:2 diéta, vagy a váltott napi böjtölés (alternate-day fasting).

Az 5:2 diéta abból áll, hogy egy héten két olyan napot is tartasz, amikor 20-24 óra böjtölést követően csak egyetlen, alacsony kalóriatartalmú (cca. 500 kcal) étkezés megengedett, a hét többi napján pedig „normálisan” eszel. Váltott napi böjtölés során (minő meglepetés) csak minden második nap eszel, akkor viszont bőségesen és általában több részletben.

Az időszakos böjt egy gyűjtőfogalom: azt jelenti, hogy valaki ismétlődően alkalmazza a böjtölést az életében.

Időben korlátozott étkezés, 5:2 diéta, váltott napi böjtölés, vagy akár a saját verziód: egyik sem eredendően jobb a másiknál. A kulcs az, hogy megtaláld, kikísérletezd a számodra legjobbat!

Tévhit #2: A böjtölés önsanyargatás

Az időszakos böjt, sőt, a böjtölés bármilyen formája önsanyargatásnak tűnhet annak, aki soha életében nem böjtölt. Ha valaki egy jól megszokott étkezését kihagyja, általában rettenetesen érzi magát: éhes, szédül, fáj a feje, gyengélkedik, nem tud koncentrálni. Ilyenkor könnyű azt a következtetést levonni, hogy „én ezt nem bírnám.”

A valóságban egy rutinos böjtölő ezek közül a tünetek közül szinte semmit nem érzékel, sőt, könnyűnek, erősnek, ébernek érzi magát.

Az egész napos evéshez szokott szervezetnek egy kis időre van szüksége ahhoz, hogy a megváltozott táplálkozási ritmushoz alkalmazkodjon. Úgy is mondhatnánk, hogy „át kell programoznunk” a testünket. Az emésztésnek, gyomornedvek kiválasztásának, inzulinérzékenység be kell állnia az új (cirkadián) ritmusra – ez a tapasztalatok alapján egy-két hetet, de akár egy hónapot is igénybe vehet.

A helyzet hasonló ahhoz, mintha egy járni próbáló, de még néha a fenekére huppanó csecsemőnek azt mondanánk, hogy „neked ez nem megy, ne bántsd magad!” Hát persze hogy nem megy neki, hiszen még nem gyakorolta be! Mondanánk emiatt a gyaloglásról azt, hogy káros és haszontalan?

A böjtölést (mint szinte minden komfortzónán kívüli dolgot) elkezdeni általában nehéz, de legalábbis kellemetlen – hiszen nem szoktunk hozzá!

Ha kitartóak vagyunk, néhány nap, de legfeljebb néhány hét elteltével a szervezetünk alkalmazkodik, és felidézi veleszületett képességét: a testzsír-alapú üzemmódba való átkapcsolás észrevétlenné válik, és szó szerint vágyni fogunk a „nem evés” állapotára.

Tévhit #3: Böjtöléssel nem lehet tartósan lefogyni

Ez a mítosz abból a feltételezésből indul ki, hogy böjtöléssel fogyni „csalás”, mert az ember nem tanul meg mértékletesen táplálkozni, így amikor a böjt véget ér, őrült zabálásba kezd, és mindent duplán fog visszahízni.

A túlevés (és így a visszahízás) kockázata ugyanakkor minden diétás megszorítás mellett fennáll, a böjtölés ilyen szempontból se nem jobb, se nem rosszabb.

A tudatosságot, lélekjelenlétet az evés során nem lehet elcsalni.

A siker titka az, hogy rátaláljunk egy olyan táplálkozási formára, amit sem testileg, sem pedig pszichésen nem élünk meg kibírhatatlan megvonásként. Az okosan alkalmazott időszakos böjtölés – mivel lehetővé teszi, hogy az étkezéseink finomabbak és laktatóbbak legyenek, és megtanít helyén kezelni az éhséget – ebben rengeteget segíthet.

Tévhit #4: Az időszakos böjtölés belassítja az anyagcserét

Ez a legenda abból a régi fitneszipari dogmából ered, hogy „sokszor kell kis adagokat enni, hogy pörögjön az anyagcsere.” Ma már szerencsére ritkán találkozni ezzel az elmélettel.

Tény, hogy önmagában az evés növeli valamelyest a testünk energiafelhasználását – ezt a jelenséget táplálkozással kiváltott termogenezisnek (diet-induced thermogenesis) nevezzük –, annak viszont nincs jelentősége, hogy az ételt hány adagban esszük meg.¹

A tartós kalóriamegvonás előidézheti az alap energiaforgalom (BMR) csökkenését, de ez minden diéta mellett előfordulhat, nem önmagában a böjtöléshez van köze.

A rövidebb ideig tartó böjtölések (így például az időben korlátozott étkezés), úgy tűnik, nem befolyásolják jelentős mértékben a testünk energiaforgalmát. Nem kell félni tehát semmilyen „raktározó üzemmódtól” és hasonló rémektől.^{2 3 4}

Tévhit #5: A böjtölés evészavart okoz

A több mint 36 ezer tagot számláló IF Hungary Facebook-csoport tapasztalatai nem igazolják ezt a riogatást. Éppen ellenkezőleg, a a legtöbb időszakos böjtölő arról számol be, hogy közelebbi kapcsolatba kerültek a testükkel, egészségesebb lett a táplálkozáshoz való viszonyuk.

Természetesen nem kizárt, hogy ha valaki már eleve evészavarban szenved, akkor a böjtölést (és különösen a több napos böjtölést) nem fogja tudni a helyén kezelni, és az csak még jobban súlyosbítja a problémáját. Ez viszont szintén minden diétás megszorítás esetén fennálló kockázat, és ilyen esetben szakember (dietetikus, pszichológus) segítségét érdemes igénybe venni.

Úgy is mondhatnánk, hogy a böjtölés ritkán olaj lehet a tűzre, vagy akár el is olthatja a tüzet – de önmagában tüzet nem fog okozni.

Apropó, bátran csatlakozz az időszakos böjtölők magyar közösségéhez, az IF Hungary csoporthoz; mindenkit szeretettel várunk, aki a böjtölést aktívan űzi vagy még csak ismerkedne a témával!

Tévhit #6: Időszakos böjt mellett nem lehet izmot építeni

Ez szintén egy régi fitneszipari rémhírkeltésre vezethető vissza, ami szerint ha rövid időn belül eszel sokat, a tápanyagokat (elsősorban a fehérjéket) a tested nem fogja tudni teljes egészében izomépítésre fordítani, hanem egy részét nemes egyszerűséggel elégeti, elpocsékolja.

A mai ismereteink szerint ez az állítás legfeljebb az ún. gyors felszívódású fehérjékre (például tejsavófehérje izolátum) igaz, és azokra is csak akkor, ha semmi mást nem eszel melléjük. Több adag fehérjeshake-et egy lendülettel lehúzni tehát tényleg felesleges.

Lassabb felszívódású fehérjék (húsok, tejtermékek, stb.) ugyanakkor, különösen más makrotápanyagokkal keverve, még nagy mennyiségben, rövid időn belül elfogyasztva is jól hasznosulnak, tehát nem ütköznek valamiféle „anabolikus plafonba.”⁵

A legtöbb embert nem a böjtölés fogja gátolni az izomépítésben, hanem a rossz edzéstervezés és/vagy az elégtelen táplálkozás.

Tévhit #7: Cukorbetegek és IR-esek nem böjtölhetnek

Az ezzel foglalkozó (különösen a Ramadán-böjtöléssel kapcsolatos) tanulmányok alapján cukorbetegség mellett böjtölni kockázatos, de orvosi felügyelet mellett – a gyógyszeradagolást testre szabva, a vércukormérés gyakoriságára és a folyadékbevitelre ügyelve – nem lehetetlen. Sőt, a 2-es típusú cukorbetegséget akár még kezelni is lehet vele.^{6 7}

Az más kérdés, hogy jelenleg az orvosszakmai ajánlások (érthető óvatosságból) inkább ellenzik, semmint támogatják a cukorbetegség böjttel való kezelését, de nem kizárt, hogy ez előbb-utóbb változni fog.

Természetesen akkor járunk el felelősen, ha egy cukorbetegnek azt mondjuk, hogy saját szakállára ne böjtöljön.

Inzulinrezisztencia (IR) esetében már tisztábban látunk, azt ugyanis régóta tudjuk, és egyre több dietetikus is bátran felvállalja, hogy az időszakos böjtölés nem hogy nem káros, de kifejezetten javíthatja is az inzulinérzékenységet. Szakember általi felügyelet, valamint a fokozatosság és a vércukorszint rendszeres monitorozása persze ilyenkor is javasolt.

Tévhit #8: A „piszkos böjtnek” semmi értelme

Eddig olyan tévhitekről beszéltünk, amit a böjtölés ellenzői hangoztatnak, jöjjön most néhány olyan félreértés, ami a böjtölés hívei körében népszerű!

Keményvonalas böjtölők szerint, ha belerondítasz a böjtbe valamilyen néhány kalóriás aprósággal (legyen az édesítőszeres üdítő, tejeskávé vagy két szem Tic Tac), akkor mehet a kukába az egész, mert az inzulinelválasztás gátolja a zsírégetést és az autofágiát. Kész, vége.

A valóság ezzel szemben az, hogy a kalóriamegszorítás minden formája, így egy részleges böjt (pl. léböjt) vagy „piszkos” böjt is jelentősen hozzájárul a testsúly csökkentéséhez és az élettartam megnöveléséhez.^{8 9}

„A diéta megszorításának (caloric restriction, CR) jelentős élettartam-növelő hatása van, ami részben különböző, öregedéssel járó betegségek megelőzésében, részben élettartam-növelő folyamatok (gének) serkentésében mutatkozik meg. Hosszú (2 éves) megfigyelés arra utal, hogy a kalorikus megszorítás csökkenti az oxidatív károsodást a sejtekben és szövetekben, és a vérben lévő oxidatív (stressz-) markerek mennyisége is alacsonyabb.”

Dr. Csaba György: Az emberi élettartam megnövelésének lehetőségei

Persze, egy szigorú vízböjt valószínűleg hatásosabb ilyen téren, mint egy részleges böjt; bár megjegyzem, ezzel kapcsolatban szerintem semmilyen összehasonlító tanulmány nem létezik, mindenki csak tudni véli az igazságot.

A lényeg, hogy felesleges (és hibás) a „piszkos” böjtök szerepét elvitatni az egészségmegőrzésben – különösen akkor, ha rengeteg ember számára ezek jelenthetik az első lépést az életmódváltás útján.

Tévhit #9: Időszakos böjt mellett bármennyit ehetsz

Mindig hitetlenkedve csóválom a fejem, amikor egy időszakos böjtölést népszerűsítő (általában bulvár) cikkben erről olvasok. Megpróbálják olyan színben feltüntetni ezt az életformát, mintha egy „cheat code” lenne a zabáláshoz. Ez pedig nagy tévedés.

Az igaz, hogy amikor valaki elkezdi az időszakos böjtölést, általában az evési ablakban akkor sem fogja túlenni magát, ha semmilyen önkontrollt nem tanúsít, hiszen a gyomra nem lesz felkészülve a megnövekedett ételadagokra. Ez viszont csalóka és tiszavirág-életű igazság, mert az illető hamar képes lesz akár két napra is elegendő kalóriát bevinni néhány óra alatt.

Akár intuitív módon, akár kalóriaszámolással, de időszakos böjt mellett is józannak és mértékletesnek kell maradni az étkezőasztalnál – különösen akkor, ha fogyni is szeretnénk.

Ne feledjük, kalóriadeficit nélkül nincsen fogyás! Ám mivel a böjtöt követő étkezések (méretükből adódóan) bőségesebbek és izgalmasabbak lehetnek, mint amit egy standard „sokszorevős” diéta lehetővé tenne, ez igazán nem nagy áldozat.

Tévhit #10: A böjtölés jobban fogyaszt, mint más diétás módszerek

A legtöbb tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy fix tápanyagbevitel mellett a böjtölés hosszú távon nem eredményez nagyobb mértékű fogyást, mint bármilyen más kalóriamegszorításra épülő diétás módszer.¹⁰

Rövid távon előfordulhat, hogy valaki úgy érzi, stagnálás után a böjtölés „indítja be” a fogyását (ennek okai szerintem sokkal inkább a szervezet megváltozott vízháztartásában keresendők, semmint a böjtölés csodájában), de néhány hónap elteltével a különbségek – ha voltak egyáltalán – elenyésznek.

Ettől még persze nagyon is valószínű, hogy sokak számára a böjtölés lesz a legjobb fogyási módszer; de nem azért, mert jobban égeti a zsírt a „napontahatszorevésnél”, hanem egyszerűen azért, mert az illető sokkal jobban fogja élvezni. Amit pedig jobban élvez, amellett nagyobb eséllyel fog hosszú távon is kitartani.

Tévhit #11: A böjtölés mindenből kigyógyít

A böjtölésnek csodálatos egészségi pozitívumai vannak, amik egyébként, mint mondottuk, nagyrészt egybeesnek a kalóriamegszorítás előnyeivel.^{11 12 13 14 15 16}

A böjtölés többek között:

• csökkenti a vércukorszintet, javítja az inzulinérzékenységet
• elősegíti a testsúlyvesztést
• csökkenti a kardiometabolikus kockázatot
• enyhíti a gyulladásokat, csökkenti az oxidatív károsodást a sejtekben és a szövetekben
• javítja a kognitív teljesítményt
• fokozza az autofágiát, vagyis a sejtszintű tisztulást

Mindezek ellenére is le kell szögezni, hogy a böjtölés nem gyógyír mindenféle betegségre, az orvosi szakértelmet és adott esetben a gyógyszeres kezelést nem helyettesíti.

Tévhit #12: Az időszakos böjt mindenkinek ajánlott

Böjtölésre – élettani értelemben – ugyan minden egészséges (értsd: anyagcsere-betegségben nem szenvedő) ember képes, de ez nem jelenti azt, hogy az mindenki számára ajánlott is.

Valószínűleg komplex biológiai és pszichés okokra visszavezethetően, de vannak emberek, akik minden igyekezetük ellenére sem bírják napi rutinná tenni a rendszeres „nem evést.” Hiába kitartóak, állandóan éhesnek érzik magukat, akaratuk ellenére lecsökken a fizikai aktivitásuk, enerváltak vagy akár depressziósak is lesznek.

Ők azok, akiknek az időben korlátozott étkezést (vagyis a napi szintű „koplalást”) nem érdemes erőltetniük, mert az már az életminőségük rovására menne. Ellenben ők is bátran beiktathatnak kúraszerűen egy-egy böjtös napot vagy időszakot az életükbe az egészségük érdekében.

Miről olvasnál még szívesen a blogon?

Remélem, hasznosnak és érdekesnek találtad a mai cikket!

Van még olyan téma, amiről szívesen olvasnál? Van bármilyen javaslatod azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnék még többet segíteni nektek? Oszd meg bátran az ötleteidet kommentben! Ha pedig elsőként szeretnéd olvasni az új cikkeket, kattints ide, és iratkozz fel az ingyenes dietcrafting hírlevélre!

Ha segítenek titeket az írásaim, hálásan megköszönöm, ha a Patreon oldalamon egy kávéra való, jelképes havi összeggel támogattok abban, hogy a jövőben még több hasznos és inspiráló tartalmat készíthessek nektek!

Az időszakos böjtölők magyarországi Facebook-közösségéhez pedig ide bökve tudsz csatlakozni, várunk szeretettel!

* * *

Lábjegyzetek:

1. Thermic effect of food and sympathetic nervous system activity in humans ↩︎
2. Effects of eight weeks of time-restricted feeding (16/8) on basal metabolism, maximal strength, body composition, inflammation, and cardiovascular risk factors in resistance-trained males ↩︎
3. Effects of Time-Restricted Eating on Weight Loss and Other Metabolic Parameters in Women and Men With Overweight and Obesity ↩︎
4. Alternate-day fasting in nonobese subjects: effects on body weight, body composition, and energy metabolism ↩︎
5. How much protein can the body use in a single meal for muscle-building? Implications for daily protein distribution ↩︎
6. Clinical Management of Intermittent Fasting in Patients with Diabetes Mellitus ↩︎
7. Intermittent fasting vs daily calorie restriction for type 2 diabetes prevention: a review of human findings ↩︎
8. Az emberi élettartam megnövelésének lehetőségei ↩︎
9. The effect of fasting or calorie restriction on autophagy induction: A review of the literature ↩︎
10. Effectiveness of Intermittent Fasting and Time-Restricted Feeding Compared to Continuous Energy Restriction for Weight Loss ↩︎
11. Intermittent Fasting: Is the Wait Worth the Weight? ↩︎
12. Flipping the Metabolic Switch: Understanding and Applying Health Benefits of Fasting ↩︎
13. Health Benefits of Fasting and Caloric Restriction ↩︎
14. Early Time-Restricted Feeding Improves Insulin Sensitivity, Blood Pressure, and Oxidative Stress Even Without Weight Loss in Men with Prediabetes ↩︎
15. Unravelling the health effects of fasting: a long road from obesity treatment to healthy life span increase and improved cognition ↩︎
16. The Effects of Intermittent Fasting on Brain and Cognitive Function ↩︎

The post 12 bosszantó tévhit az időszakos böjt körül appeared first on dietcrafting.