Hozzászólások ehhez: Túlevés Útikalauz Kezdő Szenvedőknek

Szerző: Álmos

Álmos — Sat, 01 Sep 2018 18:04:43 +0000

Válaszként erre: Erika Szf Köszönöm, hogy ezt mind elmesélted, Erika! Hatalmas öröm látnom, ahogyan elkezdtek ráébredni a bennetek rejlő hatalmas erőre és képességekre. Biztos vagyok benne, hogy ha így folytatod, rövidesen elképesztő változásokat fogsz látni az életedben! Hamarosan érkezik az új cikk, készülj! :) Mindenképp írd le majd ahhoz is a gondolataidat, ha lesz kedved!

Szerző: Erika Szf

Erika Szf — Sat, 01 Sep 2018 17:08:31 +0000

Szia Álmos! A cikkben leírtak pontosan mintázzák, amit évek óta átélek. Anno, 16 éve, szülés után szépen lefogytam, 15 kg-t, de jött egy betegség, és az önsajnálattal visszakúsztak a kilók.Pedig folyton küzdöttem… 90 napos, kalóriaszámlálós, low carb, ketogén… Mindig lefogytam a célig, de több jött vissza. Keményen sportolok (igaziból azt élvezem), mégis gömbölyded vagyok, pedig… diétázom. Aha, kivéve, amikor elszakad a cérna… az utóbbi időben gyakran elszakadt, nehéz időszakom volt.. egészen odáig, hogy a lélektani felső határ fölé engedtem magam…Nem is a testem az, ami gáz, öt éve vagyok ennyire kerekded,(több, mint amiről lefogytam) hanem amit átélek.
Utáltam, hogy nekem minden közös étkezésen, vacsorán, lagziban, baráti találkozón sanyargatnom „kell” magam… és mégsem vagyok topon, sőt. Kínosan ügyeltem, hogy mások előtt önfegyelmet gyakoroljak, de otthon, fúú.
Most a nyáron, a mélypont után átgondoltam, hogy életem derekán nem lehet, hogy beletörődjek, hogy úgy élem le a B oldalt, hogy az étkezéshez bűntudat társuljon..
Rátaláltam az IF-re. A ketogén étrendet a köszvényem miatt örömmel csinálom, bejött, de a falási rohamok amellett is megmaradtak, mint már tudom, nem a testem, hanem a lelkem okán.
Egyelőre másfél hete IF-ezek… 12, 16/8, 18/6, és egy 24 órás IF áll mögöttem, és nem, nem, nem mérlegelem magam. El kell engednem a napi mérlegelést, akár hetire, de még jobb lenne, ha havira.
A napi mérlegelés csapdája volt, hogy ha a nagyobbnál kisebbet mutatott, az örömet okozott (pedig nem fogytam, csak az illúziót adta!), és szépen lazítottam. Ha meg nem mutatott szépet, bánatettem.. Ennek semmi értelme. Az önsanyargatásnak sincs!
Örülök, hogy végre idetaláltam! Köszönöm!
Mit adott eddig az IF? Hihetetlen, de az edzések mellett is kihúztam heti két hajmosással, nem értem, hogyan. A bőröm sima, és már most érezhetően feszesebb! Nem vagyok éhes a böjti időszakban! Örömmel eszem, és jóllakok az étkezési ablakban, ez valami csodás!!!! Nem ébredek fel, hogy kiegyem a hűtőt!
Én egy homokóra alkat vagyok, izmos testtel, de van rajtam zsírpárna is, viszont szerencsém, hogy kimondottan formásan hízom, derekam van, és kerek hátsóm.
Végre megtanultam elfogadni magam! A negyvenes éveimben azért szeretném még a legjobb formámat hozni. És elengedni a szenvedést, önostorozást!!!!
Egyszóval: lelkes vagyok, kitartok és mindent el fogok olvasni!
Élni, enni, mozogni jó! 🙂

Szerző: Álmos

Álmos — Tue, 31 Jul 2018 09:31:09 +0000

Válaszként erre: Eszti

Szia Eszti! Engem (szerencsére) nem bámultak, viszont tény, hogy sokan elismerően és hitetlenkedve érdeklődtek, hogy ez hogyan sikerült. El tudom képzelni, hogy egy picit introvertáltabb embert (a szónak a legpozitívabb értelmében!) ez feszélyez, és inkább azt szeretné, hogy hagyják békén. 🙂 Belőlem másféle reakciókat váltott ki, de ez a „személyes küldetésemből” következik.

Késztetést éreztem rá, hogy minél többeteket ráébresszek: erre ti is képesek vagytok! Sőt, még sokkal többre is! Ezért vagyok most itt. Ezért csinálom azt, amit csinálok. Ez az én utam. Izgalmas és határtalan a jövő, és örülök, hogy együtt mehetünk ezen az úton! 🙂

Szerző: Eszti

Eszti — Mon, 30 Jul 2018 06:51:34 +0000

Szia Álmos! Hát igen, ez a cikk emlékeztet arra, hogy az elején mi mindent csináltam, hogy legyűrjem Mr. Falásirohamot. Mihelyst leültem a fura tevékenységeim után, újra befurakodott az agyamba. El nem hiszed, de volt olyan, hogy nem is volt a közelben semmi ahol sütnek, mégis éreztem az ételek illatát. Fura az agy, ha meg akar kapni valamit, amit eddig rossz berögződés miatt megszokott. Azt hiszem, nekem mégiscsak a jó berögződés, a jóra szokás segített, tehát az idő. Meg a türelem. Mert bizony nekem is voltak rémképeim, hogy mi lesz, ha telezabálom magam, és vissza is riadtam az evéstől, de aztán ahogy írtad, valóban nagyobb úr lett a sóvárgás. De mialatt próbáltam küzdeni, egyre kevesebbet kellett, ugyanis az agyam másik oldala fű alatt a megszokáson dolgozott.
Egyébként azt szerintem sose fogom megszokni, hogy állandóan bámulnak az ismerőseim. Ezt egy idő után már nem tudtam sikernek elkönyvelni, mert bár azt kéne éreznem, hogy lenyűgöztem őket vagy ilyesmi, de én inkább zavarba jövök, és nem bírom megszokni az új külsőmet. Eleinte örültem, hogy beszélgettek velem, hogy „melyik diéta vált be??” (:D 😀 ) Nem csak bemesélem magamnak, mert sokszor még akkor sem kapják el a fejüket, ha látják, hogy észrevettem. Tőled is biztos sokan kérdezgették az emberek, mitől változtál meg. Téged nem zavart egy idő után, hogy nem hagynak békén, és állandóan bámultak?
Szép napot! 🙂