Hozzászólások ehhez: 5 lecke az éhségről, amire az időszakos böjtölés tanít

Szerző: Leona

Leona — Wed, 09 Aug 2023 18:17:59 +0000

Amikor az orvos azt mondta, hogy az egyetlen megoldás az egészségügyi problémámra a diéta, akkor elhatároztam, hogy éhezni azt nem fogok. Kutattam az éhségérzet okait, hogy aztán megelőzhessem azt. Kitaláltam egy fogalmat is magamnak (laikus vagyok a témában), hogy létezik olyan, hogy hamis éhségérzet. Tehát csak érzem, de a szervezetnek egyáltalán nincs akkor szüksége még arra a plusz bevitelre. Az ilyen megelőzésére akartam törekedni. Ösztönszerű gondolatomból kiindulva arra vágytam, hogy csak akkor legyek éhes, amikor tényleg ennem kell. Ha éhes voltam, nagyon kínzott mindig az éhség és tudtam, hogy akkor nem tudom megállni, hogy ne egyek. Ezért akartam elébe menni. Érdekes volt megfigyelnem, hogy volt, hogy hónapokig sikeresen nem voltam éhes késő este, amikor már egyáltalán nem gondoltam, hogy ennem kellene, de aztán időszakosan előjött olykor-olykor az éhség érzete. Most így a cikk olvasása után azt gondolom, hogy talán a szervezetem rájött a különféle trükkökre, nem tudom. A tudatos hozzáállást én is nagyon aláhúzom kettővel, mert tapasztaltam én is, hogy nagyon sokat számított nálam. S mivel tök véletlenül kialakult (az időszakos böjt fogalmát nem ismerve) fokozatosan a 8 órás időablakos evésem, talán ezért is tud működni, mert már előtte is fokozatosan hozzá szokott a szervezet, hogy mikor van az evésnek ideje. Nagyon érdekes volt nekem ez a cikk, még tudatosabb lehetek ez után ebben is, köszönöm. 🙂

Szerző: Álmos

Álmos — Fri, 16 Jul 2021 13:51:17 +0000

Válaszként erre: Krisztina Nagyon örülök, hogy találtál benne hasznos gondolatot, Krisztina! Bizony, ha felszabadultan, okosan állsz a diétázáshoz (és nem bonyolítod túl felesleges dogmákkal, szabályokkal), akkor sokkal könnyebb (mind testileg, mind pedig lelkileg), mint amennyire azt a legtöbb ember gondolná! :) Kérdezz nyugodtan, ha úgy érzed, tudok segíteni bármiben.

Szerző: Krisztina

Krisztina — Fri, 16 Jul 2021 13:27:06 +0000

nagyon tetszett a cikk, bomba:) nekem a diétázással, fogyókúrával kapcsolatosan – mikor még el sem kezdtem, és nagy valszínűséggel ezért is nem kezdtem bele – mindig az éhezés, éhség érzet a mumusom. Nem tudok, vagy nem akarok éhezni. a kulcs nekem ebben a cikkben a stressz érzet, lehet, hogy azért nem tudok belekezdeni, mert az életemben olyan mértékű a stressz, hogy még egy stressz faktort nehezen tolerálna. Köszönöm, hogy erre rávilágítottál, nagyon sokat segít abban, hogy másképpen kezeljem.

Szerző: Kornél

Kornél — Thu, 27 May 2021 22:09:36 +0000

Én néhány alkalomal hosszabb böjtöket csináltam. A leghosszabb 18,5 napos volt. Annyi csalás volt benne, hogy 1 kanál mézzel készítettem reggel 1,5 liter teát, aminek általában a felét ittam meg estig. A böjtök során én egyenesen arra jutottam, hogy az éhség szó igazából egy átverés. Mert azt jelenti az embernek, hogyha éhes vagyok, akkor enni kell. Mert erre kondícionáltak minket. Miért kellene enni ? Hisz van rengeteg tartalék a zsírraktárakban, ahogy Álmos is írta még egy alapvetően vékony ember esetén is.
Én azt gondolom, hogy amit éhségnek nevezünk a mai világban, annak semmi köze ahhoz, hogy szükségünk van táplálék bevitelre. Az éhségnek nevezett valami inkább vágy az adott fnomságokra vagy az evés tevékenységre.
A böjt során soha nem voltam éhes. Viszont többször volt olyan, hogy vágytam konkrét ételre, az evésre. De nem azért, mert a szervezetem kalória után kiáltott. Hanem leginkább valami látvány vagy szóba került étel indította el ezt a vágyat.
És azt vettem észre, hogy 3 nap után egyre kevésbé hatott rám az ilyen külső inger. Kimondottan jól éreztem magam evés nélkül. 5 nap után egyenesen azt éreztem, hogy bármeddig bírnám étel nélkül. A 18 és feledik napon is egy tepsi pogácsa látvány hozta elő azt a gondolatot, hogy a 18,5 nap is bőven elég a böjtre. Ahogy elkezdtem enni a pogácsát, azonnal éhes lettem. Nm vol elég egy harapás. Megettem vagy 20 db mini pogácsát (és persze nem haltam bele)
Azt vettem észre, hogyha ráálltam a nem evésre, akkor nagyon jól éreztem magam. És ha böjt után vagy bármikor máskor elkezdetm enni, na akkor lettem igazán „éhes”. Tehát nem az történt, hogy a nem evés időszak után néhény falat után jóllaktam, hanem akkor lettem igazán olyan állapotban, amit manapság éhségnek neveznek. Akár egy falat éhessé tett. Milyen éhség az, ami akkor jön, amikor van kaja?
Erről én azt gondolom, hogy funkciója van. A régmúlt embere csak néha jutott ételhez, ezért amikor hozzájutott, akkor degeszre kellett ennie magát, hisz nem tudhatta, hogy mikor jut ételhez újra. Tehát ez a degeszre evés nem egy rossz tulajdonság, hanem egy túlélést segítő működés. Szerintem ez az ember normális, ősi működése. A probléma az, hogy manapság korlátlanul jutunk ételhez, így a degeszre evésre nem csak ritkán jut lehetőség, hanem akár naponta többször is. És emiatt kell tudatos kontroll a mennyiséget illetően. Mert az ember (és az állat is) alapesetben egy alkalommal addig eszik, amíg szét nem pukkad, hisz ez volt régen a túlélés záloga. Ha nem így lenne, akkor egy falat után nem kívánnánk olyan nagyon tovább enni, hisz az étel nélküli „éhes” állapotnál már egy falat megevése is végtelenszer jóllakottabb állapotott kellene, hogy adjon. És mégis, az igazi probléma nem az, hogy nem bírunk ki néhány órát a nem evéssel. Hanem az, hogy abban a néhény percben, amikor eszünk, akkor sokat eszünk. Hiába nem eszünk 20 órán keresztül, ha 10 perc alatt megeszünk 3000 kcal tartalmú ételt.
Tehát az igazi nagy proléma az evés alatti „éhség”, hisz egy falatnyi fél percnyi evés után sokkal nehezebben tudjuk megállni azt, hogy ne együnk, mint egy órányi nem evés után. Hisz többször van az, hogy egy óra nem evés után nem eszünk, mint az, hogy egy falat evés után nem eszünk tovább. Mert ha egy falat evés után könnyen megállnánk, hogy nem eszünk, akkor senki nem lenne kövér. Tehát valóban arra kell kidolgoznunk egy módszert saját magunknak, hogy hogyan oldjuk meg azt, hogy az egy falat evés utáni „éhséget” le tudjuk küzdeni és ne együnk túl sokat.
Az akár 16 óráig nem evés ehhez képest gyerekjáték.
Nekem ezek jutottak eszembe az éhség szóról, ami az egyik legkártékonyabb szó, amit kitaláltak az emberiség történetében.

Szerző: Álmos

Álmos — Wed, 01 Jul 2020 09:44:07 +0000

Válaszként erre: Juju Szia! Örülök, hogy tetszenek a cikkek! Milyen proteinszintről beszélünk? Hány gramm fehérjét eszel átlagosan egy nap? Az izomtömeggel kapcsolatban: az ún. bioimpedancián alapuló mérlegek (ahol fém elektródákra kell ráállni, és/vagy egy kallantyút megfogni) nem tudnak igazán pontos mérést végezni a testösszetételről, szóval nem kell azért készpénznek venni azt, amit írnak. :) Egyébként pedig ellenállásalapú (elsősorban súlyzós) edzés a legjobb megoldás az izomtömeg növelésére!

Szerző: Juju

Juju — Wed, 01 Jul 2020 05:50:17 +0000

Nagyon jó cikk, gratulálok! Én eddig angolul néztem a YouTube-on keto, low carb, if videókat. Január óta 14 kilót fogytam. Ez a cikk megerősítette, hogy jó úton haladok. BMI már normál, zsírszázalékot még csökkenteni kell. Okosmérleg szerint a protein szintem alacsony, pedig iszom fehérjeport és eszem húst. Mit kellene változtatni? Izom százalék is normál, de még növelni kellene. Hogyan tegyem?

Szerző: Emi

Emi — Thu, 07 May 2020 09:16:22 +0000

Válaszként erre: Álmos

Köszönöm a válaszod!
Azt vettem észre, hogy amikor éhesek, lejönnek, csinálnak valami kaját maguknak (sajnos inkabb a gyorsan elkészíthetőt, mint az egészségeset) de azt is tapasztalom, hogy addig esznek ebédkor, ameddig van a lábasban, tepsiben… Szed még egyszer, mert finom, nehogy lemaradjon. Egyébként nekik nincs gond a súlyukkal, de minden kihat a jövőjükre. (Ilyen korunkban nekünk sem volt.)
Mindenesetre próbálunk nekik értéket átadni ezen a téren is.
Még egyszer köszönöm!

Szerző: Álmos

Álmos — Wed, 06 May 2020 16:51:30 +0000

Válaszként erre: Emi

Szia Emi! Örülök, hogy hasznosnak tartod a cikkeket! A gyerekekkel kapcsolatban:

Annyi biztos, hogy a „gyermekember” is ember, és szerintem amikor TÉNYLEG nem éhes, annak általában jó oka van. A gyereket még (jó esetben) nem kondicionálták a szülei és az egész világ állandó evésre. Ezért én például a saját gyerekemet biztosan úgy nevelném, hogy ha látom rajta, hogy szó szerint bele kell erőltetni az ételt (akár a reggelit vagy ebédet), akkor nem ragaszkodnék hozzá. Viszont a protokollszerű időszakos böjtölést nem ajánlanám gyerekeknek, és ennek több oka is van.

Egyrészt, egy gyerek még általában nem tud a saját életére nézve felelős döntéseket hozni. Te sem mindig tudhatod például, hogy nincs-e valami lelki baja, szorongása (pl. nem azért mondja-e hogy nem éhes, mert kövérnek érzi magát, és szégyelli bevallani, vagy csak jó heppnek tartja a nem evést). Nem tudhatod, mi zajlik a fejében, és ő sem elég érett még ahhoz, hogy ezeket a folyamatokat a helyén tudja kezelni. Másrészt, tény az is, hogy az összes böjtöléssel kapcsolatos eddigi vizsgálatot felnőtteken végezték, tehát nem jelenthetjük ki teljes biztonsággal, hogy gyerekekre is pontosan ugyanolyan hatással lenne. Én mindenképp megvárnám a kísérletezéssel azt, amikor a serdüléssel járó hormonális változások már végbementek a testükben.

Szerző: Emi

Emi — Wed, 06 May 2020 15:17:06 +0000

Szia Álmos!
Elég sok (nem az összes) bejegyzésed elolvastam. Nagyon hasznos információkra találtam. Folyamatosan elolvasom a többi cikket is, és a hírlevélre is feliratkoztam.
Eddig egy dologra még nem olvastam választ, mi a helyzet a gyerekekkel? (9,13,14 évesek) Bekapcsolódhatnak ők is? Kicsit zavaró, hogy eltérő ritmusban lesznek éhesek, mint ahogy mi a férjemmel kinyitjuk az „ablakot”. Milyen alternatívákat ajánlasz gyerekeknek (majdnem tiniknek) és milyen időablakot? (Mi 16/8 IF, 12:00-8:00).
Köszönöm!

Szerző: Álmos

Álmos — Mon, 02 Mar 2020 13:20:10 +0000

Válaszként erre: Tamara Telkesi Köszönöm Tamara! Nem is gondoltam volna, hogy neked is ennyit segítenek az írásaim, ez számomra is nagy motiváció! Ezek után már tényleg szomorú lenne, ha nem írnám meg az alkoholos cikket, amit annyira vársz. :D