Erika, nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat! Elképzelni nem tudod, mennyit jelent ez nekem. Óriási motivációt ad, hogy csináljam tovább. Hát még én mennyire örülök, hogy ilyen erőt és lelkesedést tudsz meríteni a cikkekből, a közösségből és a dietcrafting életfilozófiából! 🙂

Ugye, hogy az ember a lelke mélyén érzi, hogy ez az egész nem szabad, hogy TÚL bonyolult legyen? Hogy a megoldásnak sokkal egyszerűbbnek és játékosabbnak kell lennie?

Nagyon jó pillanatban találtál rá a dietcrafting-ra! Épp most dolgozom egy új cikken is, amit szerintem te is érdekesnek fogsz találni. Megtisztelsz majd, ha ahhoz is leírod a gondolataidat! Minden, amit megosztotok a saját utatokról, vágyaitokról, nehézségeitekről, sikereitekről, kincset ér. Hozzájárul ahhoz, hogy újabb és újabb kérdéseket tegyek fel magamnak. Ahhoz, hogy fejlesszem és továbbgondoljam a módszereket, amikkel segíteni szeretnék nektek.

Bármi eszedbe jut, ne tartsd magadban, nagyon értékesek a visszajelzéseitek! Szurkolok mindenben! 🙂

Nagyon szuper, Eszti! 🙂 Rájöttél a lényegre: ez egy lelki-mentális játék, aminek során kitapasztalod a saját vágyaidat, félelmeidet, erősségeidet, gyengeségeidet, és a saját javadra fordítod őket. Bizony, még a félelmeidet is a saját javadra tudod fordítani! (neurolingvisztikus programozássa / neuroasszociatív kondicionálással pl., fogok még írni erről :))
Amit az édességes trükködről írtál, nagyon leleményes! Sok ötlet felmerül bennem a hozzászólásaidat olvasva. Anélkül, hogy lelőném a poént: régóta szeretnék létrehozni egy közösségen és tapasztalatmegosztáson alapuló, játékos rendszert, ami sok ember életét könnyebbé, boldogabbá, élvezetesebbé teheti. A te hozzászólásaid is megerősítenek abban, hogy érdemes ezzel foglalkozni.
Csak így tovább, szurkolok, és jelentkezz be később is! 🙂

Szia Eszti! Hú, nagyon örülök, hogy ezt leírtad! Igazán bátor vagy, hogy szembe mersz nézni a saját démonaiddal. Ez azt jelenti, hogy megindultál a gyógyulás útján! 🙂

Lesznek gyengébb pillanataid… de sose érezd magad rosszul miattuk! Elárulom neked, néha még nekem is vannak gyengébb pillanataim. Emberek vagyunk! A lényeg, hogy már megtaláltad a középpontodat. Már képes vagy kívülről szemlélni magad, amikor – ahogy te is írtad – nyúlnál egy újabb sütiért. Nyertél egy nézőpontot, ahonnan hidegvérrel, józanon láthatod magadat.

Ez a nézőpont HATALOM, Eszti! Ezen a talajon állva már szabadon mozoghatsz, szabadon formálhatod az életedet.

Persze, kell hozzá egy kis kitartás. GYAKOROLNI kell azt is, hogy hogyan „ne nyúlj mégegy süti után még egyért.” De menni fog, biztos vagyok benne! Örülök, hogy olvasod az írásaimat, és nagyon szurkolok, de NEM AGGÓDOM érted. Sínen vagy! 🙂

Szia Laci, nagyon örülök, hogy tetszik neked ez az irány, és tudsz azonosulni vele! Nagyon sok mindenről szeretnék (és fogok is) beszélni a dietcrafting-on, így remélem, tudok még érdekes posztokkal szolgálni majd. 🙂

Teljesen igazad van abban, hogy az egészségünk, közérzetünk, edzésteljesítményünk szempontjából nagyon nem mindegy, hogy mit eszünk, és abban is, hogy erről beszélni kell. Ugyanakkor nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha a dietcrafting egy újabb populista irányzat lenne, ahol valaki megmondja nektek, hogy hogyan éljétek az életeteket. Épp elég ilyenből lehet válogatni.

Nagyon fontos az egyensúly, amiről beszéltél. Éppen ennek a megtalálásában szeretnék segíteni nektek. Ehhez viszont az kell, hogy először is megszabaduljunk az áltudományos korlátoktól, majd képesek legyünk emberként, nem pedig gépként tekinteni magunkra.

Örülök, ha tetszenek az eddigi cikkek, folyamatosan érkeznek majd újabbak! És a jövőben se kímélj, kiváncsi vagyok a véleményedre, tapasztalataidra, gondolataidra!

Örülök, hogy rátaláltam a blogodra. kb. egy hete kezdtem el egy ketogén „jellegű” diétát. Csak azért „jellegű”, mert nem vagyok szigorú számolásban a zsír-fehérje-szénhidrát arányok tekintetében, de azért igyekszem találomra belőni ezeket. Sok írást elolvastam a témával kapcsolatban, és egy helyen valaki azt írta, hogy ő már csak napi két alkalommal étkezik, ebéd és vacsora. Majdnem IF, tulajdonképpen egy 16-8-as eloszlás. nekem ez tűnt szimpatikusnak, mert beláttam, hogy nem tudok együltő helyemben megenni annyi kalóriát, amennyire szükségem van.
Bevallom 4-5 nap elteltével még ott tartok, hogy fáradt és tompa vagyok, de nem csüggedek, mert tudom, hogy majd be fog állni ez is, ha teljesen ráállt a szervezetem. Minden második nap súlyzós edzésre is járok, de valami aerob mozgásformát is szeretnék még beiktatni, csak lelkierőt kell ehhez is gyűjtenem. 🙂
Ami miatt írok, hogy tetszik a célkitűzésed, biztos nagyon sok embernek hasznos segítséget tudsz majd adni, mert jelentős terhet veszel le a vállukról. Viszont azt is fontosnak tartom, hogy ha már kevesebb kalóriát viszünk be, akkor tegyük ezt a szervezet számára leghasznosabb módon. Mert ha mindent összeeszünk, akkor megint csak ott vagyunk, hogy magunkat csapjuk be. Meg kell tehát találni az egyensúlyt ebben is. Nem kell feltétlen aszkétának lenni, de a másik véglet sem üdvözítő, hogy akkor most mindent szabad, mert utána úgyis böjtölünk. Nem mondom, hogy csak a ketogén a jó, vagy a paleo, de ha már odafigyelünk magunkra, és csak egy-két alkalommal étkezünk, akkor tegyük ezt ésszel. Kíváncsian várom a gasztro rovatot. 🙂

Vali, elképesztően sokat jelent az, amit írtál. Ha már csak egyetlen ember életét könnyebbé, boldogabbá lehet tenni valamivel, már érdemes csinálni. : ) A táplálkozás lelki, pszichológiai oldalával sokkal többet kéne foglalkoznunk a mai elmaterializálódott világban. Sajnos a legtöbb „fitneszguru” teljesen figyelmen kívül hagyja ezt, és elintézi a tanácsadást egy rakás diétás előírással – de szív nélkül nem megy! A dietcraftingon szeretném „összeházasítani”, egyensúlyba hozni a tudományos megközelítést a lelki dimenzióval. Nagyon örülök, ha tetszettek az eddigi cikkek, ígérem, nem lesz megállás, és sok új ötletem is van! Köszi mégegyszer, és szurkolok neked! Ám nem féltelek egy percig se, hisz tudjuk mindketten: nincs veled semmi baj! 🙂