Hozzászólások ehhez: Minden Diéta Hizlal

Szerző: Németh Tóth Emese

Németh Tóth Emese — Sun, 18 Aug 2024 17:00:46 +0000

Ú, milyen igaz! A Csokoládé c. filmből jutott eszembe az a jelenet (nehogy saját példával kelljen szembesülnöm ;), köszi Agy!), amikor a polgármester éjszaka betör a csokoládéboltba, mely számára egyet jelent a bűnnel és a sok-sok évi megvonás után előtör belőle a hiányérzet: degeszre eszi magát – élvezettel – és az immár elpusztított kirakatban ébred – bűntudattal -. Most már úgy gondolom, hogy neki is a tiedhez hasonló “gesztenyepüré-felismerésben” volt része.

Szerző: Álmos

Álmos — Wed, 14 Sep 2022 16:53:15 +0000

Válaszként erre: Szilvia Kedves Szilvia! Én köszönöm, hogy írtál! Nekem is az a tapasztalatom, hogy a jó lelki tanítások nem kívülről igyekeznek (erőszakkal) átformálni, hanem ráébresztenek valamire, ami már eleve megvolt benned – csak még nem tudatosult, nem érett meg, nem tört felszínre. Nagyon örülök, ha az én írásaim ilyen hatással vannak rád. Hajrá a folytatáshoz, és oszd meg bátran a gondolataidat a többi cikk alatt is! :)

Szerző: Szilvia

Szilvia — Tue, 13 Sep 2022 22:19:52 +0000

Kedves Álmos!
3 éve próbálkozom az életmód váltással. Mindent is kipróbáltam. (Ezt régebben megelőzte sok-sok jojó efektussal párosult diéta). Mindenen végig mentem amiket a cikkeidben leírsz. És nem véletlen, hogy most találtam rád, mert már közel voltam mindezek felismeréséhez magamtól is. De, ha hamarabb olvaslak, talán nem veszem elég komolyan. Így viszont megerősítettél abban, hogy jó úton járok.
Ehhez kellett az, hogy szembe merjek nézni magammal. És elfogadni azt, aki vagyok (illetve azt, aki nem is én vagyok – utalva egy másik írásodra). Majd kialakítani azokat a szokásokat, amiben jól érzem magam és nem hiányérzetnek élem meg.
Csak ma reggel találtam rád, de minden szabad percemben téged olvastalak. Köszönöm az élményt és a tanításokat!

Szerző: Álmos

Álmos — Sun, 30 Jan 2022 16:23:04 +0000

Válaszként erre: Gabi Kedves Gabi! Nagyon örülök, hogy rátaláltál a blogra, és hozzá tudtam járulni az "átkattanáshoz." :) Ha van kedved, jelentkezz majd be és mesélj (akár itt, akár az IF Hungary Facebook-csoportban), hogy sikerült-e az életed részévé tenni a gyaloglást, mik a tapasztalataid! Ha pedig van olyan téma, amiről szívesen olvasnál a blogon, azzal is rukkolj elő bátran!

Szerző: Gabi

Gabi — Sun, 23 Jan 2022 08:38:37 +0000

Kedves Álmos!
Tegnap este találtam az oldaladra. Hajnali 2-ig olvastam az írásaidat és ma ébredés után is ezzel kezdtem.
Ez a bejegyzésed tökéletesen illik rám is.
Másfél év alatt felszedtem plussz 10 kilót a már meglévő 10 mellé. Én is jogász vagyok, adójoggal foglalkozom és az elmúlt másfél évben elvégeztem a mérlegképes könyvelői képzést is. A tanulás és a pandémia miatt nem mozogtam és mivel utálok tanulni (!) ezért mindig halogatom azt és az egyik jó kifogás, hogy enni már bizony kell. Én pedig ettem válogatás nélkül mindent és többet, mint amire szükségem volt.
Decemberben volt az utolsó vizsgám és januártól szándékoztam életmódot váltani, de január 1-én ott áltam egy normális stratégia nélkül.
Már eltelt 3 hét az évből és bennem csak egyre nagyobb a feszültség, hogy nem teszek semmit a célokért.
Tegnap kimentem a városi futókörre gyalogolni, mert jött egy ihlet, hogy az jó lehet. Este azért el kezdtem olvasgatni, hogy ér-e valamit az egész, ha én azt élveztem és nem hajtottam agyonra magamat. Akkor találtam rá az egyik ezzel foglalkozó cikkedre ami megerősítette az elgondolásomat és utána már a többi írásra is kíváncsi lettem.
Nagyon jó stílusban írsz, számomra nagyon jól követhező írások, talán azért is, mert én is jogászosan gondolkodom. Ok, okozat, álítások, bizonyítás, cáfolat…stb.

Szerző: Álmos

Álmos — Mon, 02 Mar 2020 13:13:40 +0000

Válaszként erre: Anita Nagyon örülök, Anita! Kiút mindig van, csak ki kell kapcsolnunk a robotpilótát, meg kell állnunk egy pillanatra, és megértenünk, hogy mit miért teszünk. Bátorság és belső figyelem . Izgalmas utazás kezdete ez, de a legjobb úton haladsz! Hajrá! :)

Szerző: Anita

Anita — Mon, 02 Mar 2020 12:13:14 +0000

Én ezt a cikket sírva olvastam el! Annyira hálás vagyok Neked, kimondhatatlanul. Ez a cikk nekem egy lelki kezeléssel, önismerettel egyenlő. Végre van kiút! Köszönöm ❤️

Szerző: Álmos

Álmos — Mon, 27 Jan 2020 09:48:21 +0000

Válaszként erre: Réka Haha, igen, az veszélyes! Egy 200 grammos zacskó egészen kicsi, és egy kisebb nő teljes napi energiaigényét fedezi a kalóriatartalma. Nekem gyerekként még nagy vágyam volt egy hot dog torta. :D

Szerző: Réka

Réka — Thu, 23 Jan 2020 12:23:18 +0000

Nekem a földimogyi ilyen. Nem tudok leállni vele. Meg egyszer szeretnék megenni egy tortát, mint Robin a HIMYM-ben, igaz, sokkal kisebbel is beérném. 😀

Szerző: Álmos

Álmos — Thu, 26 Dec 2019 19:50:12 +0000

Válaszként erre: Beus Köszi Beus, nagyon örülök, hogy tudtál azonosulni vele, és felszabadítónak találod! :) Már régóta szeretnék egy személyes hangvételű kiskönyvet is írni nektek, a hozzászólásoddal csak megerősítettél a tervemben! Boldog karácsonyt, békés ünnepeket neked is! :)