A Zabahegyen túl, ott, ahol a kalóriafarkú malac túr, élt egy király, aki állandó túlevéssel, falási rohamokkal küzdött. Bizony, sokat búsult is miatta. Volt ennek a királynak három igen okos fia. Azt mondta hát egyszer a király a fiainak, hogy annak adja a legszebbik országát, amelyik őt a falási rohamaiból kigyógyítja.
Brit tudósok bebizonyították, hogy minden étel hizlal. Két választásod van. Az egyik, hogy életed végéig rettegsz a hízástól, mint a vámpírok a napfénytől. A másik, hogy megtanulod, a zsírraktározás ugyanolyan természetes, mint a zsírégetés. Így válik teljessé az élet végtelen körforgása, Szimba.
Ha nem tetszik, amit a tükörben látsz, azt mondják: változtass, amin tudsz, de a legfontosabb, hogy fogadd el és szeresd önmagad. De vajon lehet egy tükörképet szeretni? Lehet magadat csupán elfogadni?
Túletted magad, és most félsz, hogy elindulsz a lejtőn? Félsz, hogy annyi a diétádnak? STOP! Ne csinálj semmit, amíg ezt el nem olvastad!
Állandóan túleszed magad? Életed elmúlt néhány évében non-stop diétáztál? Lehetséges, hogy nem a folytonos hízás miatt diétázunk, hanem pont fordítva: a folytonos diétázás miatt hízunk? Ez a poszt neked szól.
Eleged lett belőle. Elgyengültél. Megettél egy ültő helyedben egy XXL pizzát, tizenkét palacsintát, és egy kisebb falut. „Ma már úgyis mindegy.” Miért történik ez velünk? Mit csinálunk rosszul?
A helyes táplálkozás tényleg ennyire bonyolult? Mintha atomfizikusi diplomát kéne szereznünk ahhoz, hogy elmondhassuk, végre egészségesen eszünk. Mindeközben létezik egy egyre növekvő, furcsa közösség. A nap nagy részében nem esznek semmit. Kik ők? És miért őrültek meg?