Hogyan ne váljon az evés meneküléssé?
Sokan érezzük úgy, hogy 2020 óta az életünk nehezebbé és kiszámíthatatlanná vált. Néha nem marad más örömünk, csak az evés. Mit tudunk ezzel kezdeni?
Sokan érezzük úgy, hogy 2020 óta az életünk nehezebbé és kiszámíthatatlanná vált. Néha nem marad más örömünk, csak az evés. Mit tudunk ezzel kezdeni?
Mit keresek itt a félhomályban, nyitott hűtőajtó mellett? A testem magától indult meg, mintha marionettbábuként mozgatná valaki.
Te mit tennél Zsófi helyében? Megennéd, a konyhaszekrényben hagynád vagy kidobnád? És a legfontosabb: boldog vagy boldogtalan lennél tőle?
Bármekkorát botlottunk, sosem mindegy, hogy ma mit teszünk. Az életünk most van. Most kell hát olyan embernek lennünk, amilyenné válni szeretnénk!
Okozhat az éhség szégyent és bűntudatot? Segíthet az időszakos böjtölés abban, hogy szembenézzünk a fejünkben élő szörnyekkel?
Lehetséges, hogy mi emberek nem a fogyásban vagyunk rosszak, hanem egyszerűen túl jók vagyunk az evésben?
Egy barátom kérdezte, hogy az ünnepek alatt is tartom-e az időszakos böjtölést. Neki röviden csak annyit válaszoltam, hogy persze. De ha több időm lett volna, tudjátok, mit válaszoltam volna?
Reggeltől estig az evésen kattogtam. Ha éppen nem önsajnálatban dagonyáztam, akkor különböző szuperdiétás étrendeket és ételeket terveztem görcsösen. Hogy történt ez? Miért történt ez? Milyen volt egy átlagos napom?
Elárulok egy titkot. De nehogy elmondjátok a barátaimnak! Néhány éve, amikor azt mondtam nekik, nem érek rá, igazából ráértem. Csak sokkal fontosabb dolgom volt. Otthon kellett maradnom, és azon kellett dolgoznom, hogy megkeserítsem az életemet. Ne nevessetek... a szenvedés komoly dolog!
Kinyitottam a hűtőajtót, és végignéztem a műanyagdobozokon. Úgy éreztem magam, mint egy megfásult párkapcsolatban. Halálosan untam már ezt az egészet. Vajon min múlik, hogy élvezünk-e valamit, vagy szenvedünk tőle? Áldozatok vagyunk, vagy van beleszólásunk? Átprogramozhatjuk a viselkedésünket?