Te az ünnepek alatt is tartod az időszakos böjtölést?

You are currently viewing Te az ünnepek alatt is tartod az időszakos böjtölést?

Egy barátom kérdezte, hogy az ünnepek alatt is tartom-e az időszakos böjtölést. Neki röviden csak annyit válaszoltam, hogy persze. De ha több időm lett volna, tudjátok, mit válaszoltam volna?

Azt, hogy nincs mit tartani. Miért kéne bármit is tartanom?

Ha úgy érzed, tartanod kell, az rossz irány. Ha úgy érzed, tartanod kell, akkor inkább ne csináld, kérlek! Bele fogsz bukni. És utólag nem magadban fogod keresni a hibát, hanem az életformát fogod hibáztatni.

Pedig ha magadba néznél, láthatnád, hogy nem azért buktál bele, mert az életforma rossz, hanem azért, mert rossz irányból közelítetted. 

Amihez „tartanod” kell magad, az könnyen elfojtásba csaphat át.

Az elfojtás felhalmozódik a tudatalattidban, és előbb-utóbb kirobban belőled, például túlevés formájában.

És ha kibírod akaraterővel? Van ilyen is.

Sokan egy teljes életet képesek fogcsikorgatás mellett leélni. Talán nyugdíjas éveikben enyhítenek a szorításon, amikor már nem akarnak többé megfelelni a külvilág nyomásának.

A veszély ebben az, hogy az állandó elfojtás egy meghasonult, szétszakadt emberré tehet. A feszültségnek valamerre, valahogyan távoznia kell. Ha kifelé nem engedsz utat neki, belülről kezd el mérgezni.

Nem mersz majd soha beleharapni egy szelet kenyérbe, vagy egy cukros desszertbe, mert tudod, hogy akkor elszabadul a pokol? Biztos vagy benne, hogy ez az egyetlen út?

Biztos vagy benne, hogy te ezt „nem tudod máshogy csinálni?”

A cél, hogy a cél ne legyen cél

A cél, hogy ne tartanod kelljen magad valamihez, hanem az természetes következményként, virágzásként alakuljon ki benned. Ez bármi lehet. Akár az is, hogy nem eszel többé cukrot, feldolgozott élelmiszert, húst.

A hangsúly nem azon van, hogy mi az a valami, amit végül elhagysz, hanem azon, hogy ezt a valamit nem legyőznöd kell magadban, hanem túlhaladnod.

Túlhaladni viszont csak olyasvalamit tudsz, amivel szembe mertél nézni, és amit nem tartasz az ellenségednek. Nem ostorozod magad érte, nem akarod akaraterővel leküzdeni.

Kérlek, értsd jól, amiről beszélek! Az akaraterővel nincs semmi baj, sőt, ez az egyik legértékesebb képességünk. Az akaraterőnek köszönhetjük, hogy az állatvilág fölé emelkedtünk. Minden diétához kell egy kevés belőle. 

Az akaraterővel viszont okosan kell bánni.

Emlékszem, kisgyerekként sokszor próbáltam a Balatonban lenyomni a víz alá egy gumilabdát. Akármilyen erősen, akármilyen mélyre nyomtam le, mindig felugrott a vízből. Sőt, minél mélyebbre nyomtam le, annál nagyobb erővel lőtte ki magát. Volt, hogy arcon is talált. 

Hasonlóan működik az elfojtás is. Akármennyi akaraterőd van, ha le akarsz vele nyomni egy gumilabdát a víz alá, az bizony fel fog jönni, és még talán arcon is talál. Az akaraterőt ésszel kell használni.

Elfojtás helyett nézz szembe a démonaiddal! Figyeld, honnan erednek és hova tartanak a vágyaid, késztetéseid!

Figyeld, hogyan reagálsz rájuk! Hogy érzed magad előtte, közben, és utána? Figyelj, de ne kritizálj! Csak figyelj.

Ehhez bátorság, bizalom kell! Saját magadba vetett bizalom, hogy bármi történik, végig nyeregben maradsz. Lépj a bátrak útjára!

A bátrak útja a szabályoktól való megszabadulás, a természetes vágyaknak való engedés, de mindezt tudatosan, jelenléttel, bűntudat nélkül.

Ez nem egyenlő azzal, hogy aláfekszel a vágyaidnak, és hagyod, hogy elvegyék az eszedet. Észnél kell lenned. Jelen kell lenned. Ehhez magadba kell nézned. Ehhez el kell fogadnod, hogy a vágyaid léteznek.

Ehhez szeretned kell magadat!

Ha ezt meg mered lépni, akkor minőségi változáson mész keresztül, nem csak maskarát cserélsz. Bizonyos szokások maguktól eltűnnek az életedből, anélkül, hogy erővel, görcsös akarással le kellett volna küzdened őket.

Ami a testedre vagy lelkedre káros volt, azt egyszer csak elhagyod. Észre sem veszed majd. Nem kiáltasz fel, hogy végre leszoktál róla. Egy napon rádöbbensz majd, hogy már nem is érdekel.

Jön a karácsony, a bejglik, a nagy családi vacsik. Mit csináljak?

Az ünnepek közeledtével sokan elgondolkoznak, hogy „felfüggesszék-e” az IF-et vagy az egészséges táplálkozást. Egyszer élünk, nem igaz? Akkor most jól tömjük tele magunkat mindennel, úgyse eszünk ilyesmit egy évig!

Mások épp ellenkezőleg, elhatározzák, hogy még jobban bekeményítenek. Talán valami kis felsőbbségtudat is megszólal bennük, hogy lám, míg mindenki zabál karácsonykor, ők még szenteste is dolgoznak a céljaikért.

Kiknek van igazuk? Kik az okosabbak? Erre a kérdésre nincs egyetlen válasz. Mindenki úgy cselekszik (remélhetőleg), amit az adott élethelyzetben a testi-lelki fejlődéséhez a leghasznosabbnak talál.

Egyvalami viszont biztos. Nincs szükség se arra, hogy dagonyázz, se pedig arra, hogy le akard nyomni a képzeletbeli gumilabdát a víz alá. 

Ha igazán jelen vagy, ha bátor vagy, nem fogod elveszteni az eszed karácsonykor. Nem fog zavarni a sok finomság.

Nem fogsz késztetést érezni arra, hogy magadba tömj egy fél bejglit és egy kiló szaloncukrot. Eszel mindenből egy keveset, ha van kedved hozzá. Lehet, hogy nem is annyira az ételek, hanem inkább a hangulat miatt.

Akármit teszel, az jó lesz. Nincs mit tartani, és nincs mitől tartani.

Válaszút előtt állsz, hogy mersz-e bátor lenni. Mi a bátorság? Nem az, hogy még erősebben próbálsz elfojtani magadban valamit. A bátorság a vágyaiddal, gondolataiddal, érzéseiddel való szembenézés, és azok kritika nélküli, nyugodt szemlélése.

Ha jólesne reggelizned, reggelizz! Ha jólesne ebédelned, ebédelj! Ha szeretnél belekóstolni karácsonykor néhány finomságba, bátran kóstolj bele.

A lényeg, hogy mindezt tudatosan, jelenléttel, bűntudat nélkül, magadat szeretve és magadban bízva tedd.

Te hogyan készülsz az ünnepekre?

Neked valami terved, stratégiád, vagy minden marad a rendes kerékvágásban? Hogyan készülsz a karácsonyi és szilveszteri zabahadjáratra? Írd meg kommentben!

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni az újdonságokról, iratkozz fel a dietcrafting hírlevélre!

Ha segítenek titeket az írásaim, hálásan megköszönöm, ha a Patreon oldalamon egy kávéra való, jelképes havi összeggel támogattok abban, hogy a jövőben még több hasznos és inspiráló tartalmat készíthessek nektek!

This Post Has 9 Comments

  1. Andrea

    Nagyon jó cikk ez is. Kb. 10 éves lefogyok-visszahízok életutamat végigtekintve teljesen tudok azonosulni az írásaiddal. Tudatosan kb. Egy hónapja ízlelgetem az időszakos böjtölést, a célom szem előtt tartásával ( esti stresszevés kiváltása). Az ünnepekkor és ha valamilyen “zabálós ” buliba megyünk úgy alakítom, hogy aznap a buliig semmit vagy csak minimálisat eszek, és előtte tornázok vagy futok. Eleinte azért, hogy úgymond a kalóriákat előre ledolgozzam. Mára ez egy jól eső rutin lett, aminek az a következménye, a mozgás után jó a közérzetem, csinosabb életérzessel megyek ünnepelni, és jólesően ülök le enni a családom és barátaim körébe. Mára már nem törekszem arra, hogy végig kóstoljak mindent, hiszen lesz még buli, lesz még karácsony, szülinap.
    Ha mégis beleszaladok a túlevésbe, akkor másnap az evés kapuját később nyitom még, és max a nyitvatartás lerövidül.

    1. Álmos

      Nagyon örülök, hogy ilyen kiegyensúlyozottan éled meg, Andrea! Jó az is, hogy fokozatosan alakítod, tapasztalod ki a saját stratégiádat. Ez a lényeg: a te életed, a te étrended! 🙂 Hajrá, és mesélj majd még a tapasztalataidról bátran!

  2. Erika Szf

    Ha a születésnap ünnepnek számít, (márpedig igen 🙂 ), akkor én élvezettel megettem egy szép szelet tortát. Ez volt a második étkezésem aznap, délután. Irtó finom volt, ország tortája, pont augusztus 20-án van a születésnapom. Utána másnapig jött az első tudatos IF időszak, és azóta felszabadultam.
    Nagyon egyetértek Álmossal, hogy figyelnünk kell a testünk jelzéseit. Ha már ünnepek, és piros betűs napok, ide kapcsolódik a nők havonta ciklikusan bekövetkező ünnepi időszaka, a termékenység napjai. Vagy akár a piros betűs napok.
    Nézzük a középidőt. Minden egyes nő tudja, ilyenkor hatalmas szénhidrátéhség tör ránk. De azt vajon tudják -e miért? Teljesen természetes, hogy hormonális változások miatt a test felkészül arra, hátha új lakó érkezik, és nagyon kellemes környezetet akar létrehozni. Az, hogy anya lesz -e a nő, vagy sem, hormonális szempontból mindegy, a szénhidrátkívánás teljesen biztos!
    A másik pár “ehetnékes” nap a menstruáció ideje. Ennek pedig hormonális és lélektani okai vannak. Dupla sokk.
    Tehát a hormonális és lelki változások havonta legalább egy hetet, de lehet, hogy inkább másfelet kérnek a nők életéből, amikor követelik a maguk jussát.
    Szüleim, nagyszüleim időszakában miért nem volt ez bűnös időszak? Miért nem volt benne a szókincsükben bármilyen ch tartalmú ételre a “bűnöztem” kifejezés..?
    Szerintem azért, mert amikor szüksége volt a szervezetnek valamire, azt ették. Valahogy természetes módon.Vagy pont, amikor nem kívánták, nem ettek. Betegen sem ettek…a betegnek nem kólát adtak rpoival (rovosi ajánlás…) hanem erőlevest (gyönyörű magyar nyelv!) vagy madártejet. Könnyűt.
    Mára, talán pont a sok testképet megcélzó elvárás éveiben nem vesszük észre, hogy mire van szükségünk. Vagy a sok, arcunkba tolt, eladásra váró termék is rátesz erre…
    Természetes ritmus az étkezésben. Évszaknak megfelelően, időjárásnak megfelelően. Hidegben jó egy forró leves, nyáron egy könnyű hideg gyümölcsleves például. Nem ész nélküli mértéktelenségre gondolok, hanem valami természetes hozzáállásra.
    Erre törekszem most.
    Ketogén étrenden vagyok, nekem a köszvényem miatt jó (amit remélem, az IF még javítani is fog!), és nyáron egyszerűen nem kívántam zsírosat. Akkor csak mértékkel ettem zöldséget, némi gyümölcsöt, és hallgattam a szervezetemre.
    Visszatérve az ünnepekre. A könnyed élet valóban “kell” nélküli, és ha karácsonykor együtt fogunk étkezni, megteszem. Jövő hónapban osztálytalálkozó, akkor is fogok vacsorázni. Jövő héten ünnep a szüleimnél, picit mindent fogok enni. A böjti időszakaimat, amikor fellélegzik a testem, ezeken kívülre időzítem.
    Emlékszem arra a bejegyzésre, amiben Álmos írta, hogy elgondolkodott a dobozolós években, kidobja -e az Anyukája csomagolt ételt. Ma biztosan nem teszi, ahogy én sem. Megeszem, mert lélekkel készítették.
    Csodás, hogy ez ilyen egyszerű!

    1. Álmos

      Nagyon fontos és okos gondolatok Erika! A ciklikusság a világunkban
      mindenhol megfigyelhető, és ez egy olyan természeti alaptörvény, amit nekünk embereknek se szabadna elfelejtenünk. Külön érdekes, amit a női hormonális ciklussal járó változásokról írtál. Mit tapasztaltál Erika, ebben az ominózus egy-másfél hétben mire érdemes különösen odafigyelned, hogy testileg és lelkileg is kiegyensúlyozott maradj?

      1. Erika Szf

        Mivel eddig egy ciklus telt el az IF megkezdése óta, nincs túl sok tapasztalatom. Ami biztos, a kiegyensúlyozottságra igyekszem törekedni. Korábban frusztrált, hogy a nehéz napok körül vizesedek, és mivel mértem magam, hízásnak éltem meg, ezért önostorozás-szerű edzésekkel hajszoltam magam.
        Pedig a testnek és a léleknek ilyenkor lassítás kell: több, értékes pihenés, és a sokat emlegetett én-idő. Tervem, hogy ezeken a napokon kellemes fürdőre, masszázsra, teraszon ücsörgő teázgató olvasásra, elmélkedésre cserélem a kemény sportot. Legyen végre tényleg öröm a mozgás, ne pedig büntetés magamnak. Félúton járok ebben is. 🙂
        A masszázs egyébként is az önmagam megszeretésének egy lépcsőfoka. Havi egyszer eljárok teljes test-, talp- és arcmasszázsra, és hogy ez meg is legyen, a következő hónapra is előre bejelentkezem. Kétszer voltam már, alig várom a következőt. Nagyon jó dolog, oldja a stresszt, érzem a testkontúromat, érzem, hogy nincs mit szégyellnem magamon.
        Csodás érzés megélni a változást magamban. A feleslegesen cipelt kövek nem mások voltak, mint az önutálat, a magammal szembeni indokolatlan szigor.. letettem őket, és rajta vagyok, hogy ha lesz is teher, már sejtem, hogyan kell megszabadulni tőle.

  3. Enikő

    Jut eszembe, ittál már totu tejet? Ha jót akarsz magadnak, ne is próbáld ki😁 ha már ittál és szereted bocs

  4. Enikő

    Boldog új évet kívánok neked 😊 mostanában olvastam az irasaidat és nagyon tetszenek. Az időszakos böjtölest most kezdtem, de kivitelezhetőnek tűnik. A kalóriadeficit okés, a kérdésem az lenne, hogy a makrókat hogyan kell beállítani.
    Ja és ne hagyd abba az írást ☺

    1. Álmos

      Szia Enikő, BÚÉK neked is! 🙂 Nagyon kedves vagy, mindenképp írni fogok még, mert rengeteget jelentenek a visszajelzéseitek!

      A makrók “beállítása” is egy gyakran felmerülő kérdés, megér egy külön cikket…. Egy korábbi bejegyzésemben az IF csoportban írtam már erről, hadd idézzek neked belőle:

      A makrók “beállítása” felesleges obszesszió, zsákutca. Minél kevesebb felesleges előírás, annál fenntarthatóbb a diéta. A fehérjebevitelt érdemes kb. minimumszintre belőni (nőknél mondjuk napi minimum 60-70 gramm), de mint minden mást, ezt is ÁTLAGBAN érdemes figyelni. Tudom, hogy sok “fitneszguru” szerint a testünk olyan mint egy autó, amibe minden nap ugyanazt a benzint kell önteni – de ez hosszú távon egy nagyon szemellenzős és veszélyes hozzáállás. Természetes, hogy vannak időszakaid, amikor mást kívánsz, a tested ezeket finoman jelzi.

      Én magam ezért sem követek semmilyen kizáráson alapuló étrendet (pl. ne egyél húst, tejterméket, gabonákat, szénhidrátot, kutyafülét), mert az én meggyőződésem szerint a testünk sokkal jobban tudja, hogy éppen milyen mikro- és makrotápanyagokra van szüksége, mint amit bármilyen speciális étrend lehetővé tenne. Például vannak napok, amikor én is alig eszem húst. De nem azért, mert valaki azt mondta, hogy egészséges, hanem mert máshoz van kedvem. Máskor napi fél kiló húst eszem heteken keresztül. Megint máskor ösztönösen kevesebb szénhidrátot eszem, és főleg zsírokból fedezem az energiaszükségletemet.

      Az én álláspontom szerint egy ilyen jellegű változatos étrenddel semmilyen “kizárásos” étrend nem veheti fel a versenyt hosszú távon – már csak az élvezetesség és fenntarthatóság miatt is.

      Ilyen jellegű intuitív táplálkozásra viszont csak az képes, aki ezt az elnyomott képességet újra kifejleszti magában, meditatív, lassú evéssel, és a táplálkozáshoz való egészséges viszonyulás visszanyerésével (amire az IF nagyon jó eszköz, ha okosan alkalmazzátok).

      Aki egész életében “össze-vissza zabált” mindenféle vackot, és néhány óráig sem bírja ki evés nélkül, annak az elején – mankóként – hasznos lehet néhány útjelző bója. De hosszú távon, intuitív táplálkozási ösztönök birtokában fix makró-arányokat belőni, bizonyos tápanyagokat kizárni vagy leszorítani csak azért, mert valaki szerint az egészséges: felesleges, rosszabb esetben káros mind testre mind lélekre is.

      A másik kérdés, hogy vajon szabad-e a makrókat napról napra variálni?

      A világ legtermészetesebb dolga (és ebből kifolyólag se nem jó, se nem rossz), ha engeded, hogy a zsírok és a szénhidrátok – és úgy egyébként a különféle élelmek: húsok, tejtermékek, gyümölcsök, zöldségek, stb. – természetes módon ciklizálódjanak az étrendedben.

      A szervezetünk olyan evolúciós környezetben fejlődött, amelyben bizonyos tápanyagforrások csak időszakosan voltak elérhetők. Nincs ebben semmi ördögtől való, sőt, ez kéne, hogy normális legyen! Még tápanyaghiányos állapotba is bele lehet futni, ha valaki azt hiszi, hogy csak brokkoliból, csirkemellből, rizsből, halolaj kapszulából és multivitaminból áll a világ, és ebből áll az étrendje egy éven át.

      Itt a lényeg: nyugodtan változtasd akár napról napra a makro-arányokat, de csak akkor, ha ezt természetes, intuitív sugallatra teszed. Pl. egyik nap azt érzed, hogy most de jól esne a szokásos szénhidrátos köret helyett egy zsírosabb hús, vagy egy tálka mogyoró vagy dió: hallgass a belső hangra nyugodtan!

      Na de mi történik, ha nem intuitívan, hanem az ösztöneidet felülírva, a tested jelzéseit teljesen figyelmen kívül hagyva variálgatsz?

      Szerencsére, nincs tragédia ilyenkor sem, nem fogsz ettől jobban hízni, nem fogja elrontani a diétát. Emésztési és egyéb közérzeti zavarokat okozhatsz vele legrosszabb esetben.

      Én mindenképp azt javaslom neked, Enikő, hogy merj hallgatni az ösztöneidre! Ez lehet, hogy az elején azzal fog járni, hogy néhányszor mellélősz, de hidd el, hogy RAJTAD KÍVÜL SENKI (semmilyen csodálatos anyagcseretípus-vizsgálattal, stb.) nem tudhatja, hogy milyen élelmiszereket “szeret” a tested, miken működsz egészségesen. Bízz magadban! Hajrá! 🙂

      1. Enikő

        Köszönöm a gyors és nagyon részletes választ 🙂 Rengeteget olvastam a témában és már teljesen összezavarodtam🤔 ezt egyek azt egyek, jaj ez méreg,de amiből szabad, abból is csak 17 óra 53 perckor mert különben már zsírként rajtam marad. Mire mindent végig olvastam rájöttem nincs étel, amit valamelyik irányzat ne tiltana. Ami fennmaradt a rostán hát azt meg nincs az az isten hogy én megegyem. A 60-70 gr ch jó kiindulópont a többit pedig igyekszem egészségesen elkészíteni. Nem vagyok allergiás semmire, nem vagyok cukorbeteg tehát eszek mindent mértékkel. Ha kevesebb dologra kell figyelnem tartani is könnyebb lesz. Szép estét és köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?