Figyelem! Ez egy folyamatosan bővülő cikk, amit ti, a közösség tagjai írtok. A te történeted is helyet kaphat benne! Részletek a bejegyzés végén.
Hogyan teheti szabadabbá, kiegyensúlyozottabbá életünket az időszakos böjtölés? Milyen érzés 18-24 óra „nem evés” után edzeni egy keményet?
Milyen érzés IF-esnek lenni?
A tudományos meggyőzésnél sokszor többet mond néhány őszinte szó.
Beszéljetek hát most helyettem ti, akik meg szerettétek volna osztani az élményeiket, tapasztalataikat, gondolataikat az időszakos böjtölésről.
Vágatlanul, válogatás nélkül – egyenesen a csúcsszuper IF közösségből. Csatlakozz te is, ha szívesen részt vennél a csapatban!
Éhgyomorra edzeni? Naná!
Kriszta
Úgy kezdődött 4 éve, hogy rájöttem: nem szeretek vacsorázni. A környezetem nyomása ellenére sem ettem este. Sőt, már délután sem.
Fogyni kezdtem, habár sosem voltam túlsúlyos. Ahogy könnyebb lett a testem, jobb a közérzetem, elkezdtem futni esténként. Meglepetésemre egyre hosszabb távokat bírtam. Akkor még nem volt annyira köztudatban az IF, hát kutatni kezdtem.
A táplálkozásomat tovább finomítottam, és minél hosszabb böjtöket tartottam rövid étkezési „ablakokkal”, annál többet bírtam edzeni.
Az IF és a rendszeres mozgás életem egy érzelmileg nagyon megterhelő szakaszában megmentett: fegyelmet, önuralmat, következetességet tanultam. Egészséges, erős vagyok: ez számít igazán.
Ma már olyan finoman jelez a testem, hogy tudom: ha hosszabban edzek, kicsivel több szénhidrátot ehetek.
Pihenőnapjaimon kevesebb kalória is elég, jó zsírokból, fehérjéből. Réges rég nem érzek sóvárgást, megelégszem a tiszta, könnyű, egészséges táplálékkal.
A futás, erőgyaloglás mellett saját testsúllyal végzett gyakorlatokat csinálok, próbálgatok más mozgásformákat is. Az étkezés időpontjához képest mindegy, mikor jut időm erre.
A lényeg, hogy csinálom.
Az IF-fel és a mozgással mintha visszatértem volna valami ősi kódhoz: a test arra termett, hogy mozogjon – és nem kell annyit, annyifélét, annyiszor enni.
A rend kedvéért: 43 éves vagyok, két gyermek anyja. Nem vagyok élsportoló, sem aszkéta. Csak IF-es. 🙂
Csaba
Szeretek éhgyomorra edzeni, pontosabban annyira megszoktam, hogy nem is esne jól máshogy és nem is menne jól.
Annyira, de annyira nem érzek semmi erőtlenséget, enerváltságot… tudom sokan úgyse hiszik el!
Évek óta így csinálom. Volt, hogy délután 2-3 órakor mentem le a terembe, aznap még nem ettem, és lenyomtam egy műszakot.
Nem volt a kedvencem, a délelőttöt kedvelem. De tény, nem használtam kisebb súlyokat.
Kitti
Ugyan elég kezdő vagyok, mind az IF-el, de a mozgás sem olyan régóta lett rendszeres az életemben (újra).
Néhány hete kezdtem el futni, és mint máskor is, a futásnál is tapasztaltam, hogy a fokozatosság a kulcs. Minél régebb óta csinálom, annál jobban és többet bírok.
Tegnap például éhgyomorra olyan szépen lefutottam a 4 km-emet (ami előtte mindig maximum 3 volt)!
Mivel nyár van, és egyetemista vagyok, így amennyit dolgoztam, bőven belefért, hogy délelőttönként edzettem itthon, ami szintén éhgyomorra történt.
Az első pár hétben még a 4 órás intervallumban ettem, mára már inkább egyszer eszem egy nap.
Így esik jól. 😉 És mintha kicseréltek volna.
Ági
Ezek az érzések rohannak meg egy 18 órás böjt után:
Ha hazaérek a munkából, elmegyek egy sprintre, bár reggel már futottam 12 kilométert.
Viszont kirobbanok az erőtől, a lelkesedéstől!
Az idő is szép.
Vacsora előtt belefér, és még a kislányomat is elhívom, ha akar, bicajjal is kísérhet. 🙂
Így jól indul az este, és a holnapra készülés is kellemesebb lesz a gép előtt.
Klau
Az IF az egyik legjobb dolog a világon, az edzés (utáni érzés) pedig a másik. A kettő kombinálásából pedig egy fenomenális dolog születik!
Nagyon sok helyen olvastam, és magamon is tapasztaltam, hogy az éhgyomros edzés a szálkásítás nagykövete. Sosem voltam az a „morning person.“ Olykor, óriási erőfeszítéssel sikerült felkelni edzeni, de mintha az árral szemben úsztam volna.
Miután rátaláltam az IF-re, magamtól ébredtem reggelente egy energiabombaként, és egyszerűen kívántam az edzést! A nap további részében pedig egy hurrikán sem söpörhette volna el a jó közérzetemet!
Sokszor kényszerből indultam el edzeni, de IF mellett meg már valahogy az akarat hajtott, és már nem csak az edzés utáni érzés lett fenomenális! 🙂
Kornél
Én így élem meg az éhgyomorra edzést:
A játék neve mindenféle saját testsúlyos torna. Néha eszközt is bevetek, mindezt lehetőleg HIIT módon, magas pulzussal. Ezt kedvelem. Kalóriafaló a javából.
1. reggeli edzés
Ilyenkor előtte lévő este be szoktam lakni. Edzés előtt legalább 2 órával felkelek és megy be a víz, jó sok, aztán méregtelenítés. 🙂
Mivel az emésztőrendszerem pihenőben van, így a vér és vele együtt az oxigén maximálisan támogathatja az izommunkát. A glikogén is rendben, előző este gondoskodva van róla.
Régebben ettem minimálisan edzés előtt, viszont ilyenkor az első 15 percben folyton belecsúsztam oxigén-adósságba, Ez éhgyomornál nem jelentkezett. Erőnlét teljesen ok.
2. délutáni/esti edzés
A lényeg itt is ugyanaz: ne az emésztőrendszer dolgozzon, hanem az izmok. Ez már nem éhgyomorra megy. Arra figyelek, hogy könnyen emészthető legyen, és ne pörgesse az inzulint az, amit jóval előtte eszek.
Így a megvan a kellő erőnlét, lehet koncentrálni a gyakorlatra.
Víz, kalóriamentes folyadék (pl. árpafű lé) – amennyit csak tudok, megiszom.
Timi
Öt éve futok és nagyjából egy hónapja IF-ezem. Előtte is előfordult éhgyomorra edzés, de most már kifejezetten reggeli futó lettem, illetve a keresztedzésként alkalmazott jóga is hajnalban a legjobb.
Felkelek, és nem kell azzal foglalkozni, hogy mit egyek edzés előtt, ami jót tesz a teljesítményemnek is, könnyű, tudok vele a gyomromban futni, nem kell várni futás előtt…
Este kikészítem a futócuccot, hajnalban csak felkelek, átöltözöm és megyek. Nem vagyok egy különösebben gyors futó, és mindig arra vágytam, hogy könnyed legyen a mozgás, ne azt érezzem, hogy vonszolom a testemet. Az utóbbi időben egyre közelebb vagyok ehhez az érzéshez.
Általában a hajnali 5-8 km futás után egy nagy bögre zöldteát iszom és frissen, energikusan megyek be a munkahelyemre. Az első étkezésem az ebéd 13-14 óra körül, nagyjából 16 óra böjt után.
Múlt héten egy 11 km-es versenyen vettem részt. Mivel ez nem hajnalban volt, hanem tíz órakor, elgondolkodtam, hogy most nem kellene-e mégis ennem előtte, de az IF csoportban meggyőztek, hogy felesleges.
Ugyanolyan jól ment a futás, sőt a tempót tekintve még jobban, mint máskor. A frissítőpontokon egy-egy falat banánt ettem, sok vizet ittam, és a verseny vége után egy órával otthon várt a finom húsleves. 🙂
A cikk folyamatosan bővül és frissül!
Te is mesélnél?
Írj bátran emailt, ha szívesen megosztanád az élményeidet!
Nem tudod még, mi az az időszakos böjtölés? Kezdd itt:
Ha felkeltette az érdeklődésed az életforma, csatlakozz bátran a magyarországi közösséghez! Várunk szeretettel, a csoport mindenkié!